Kárpáti Tamás

Munkácsy-díjas festőművész. 1974-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Barcsay Jenő és Sarkantyú Simon tanítványaként. 1974 óta szerepel kiállításokon sejtelmes hangulatú, a középkor és a reneszánsz festészet klasszikusait idéző műveivel. Időtlenséget, általános emberi tartalmakat, erkölcsi értékeket fejeznek ki a képein megjelenő alakok, angyalok, mitológiai és bibliai szereplők, kiknek körvonalai, áttűnő vonásai szinte feloldódnak, lebegnek az őket körülvevő tértől független, belső fényben. A háttérként szolgáló színek, az aranyló sárgák, barnák, a zöldek mélységes árnyalatai mögül bukkannak fel az olykor látható, olykor láthatatlan, csak kontúrjaiban feltűnő angyalarcok, kezek, tájrészletek, melyek a festő életművének állandó szereplői. Rendíthetetlen segítői, kifejezői a festő vallásosságának, hitének, mely mindig is vezette. A művész szerint két féle létezés van, az egyik, amikor az ember halad az útján, céljai felé, a másik, amikor megérkezik. A kert a festő számára a megérkezés helyszíne. Biztonságot nyújtva ad lehetőséget a saját valóságunk megélésére. A képeken megbúvó tájrészletek, levélmotívumok, kanyargó indák szövevényében Kárpáti Tamás lelkiségét, belső kertjét pillanthatjuk meg. A kert, mint egy absztrahált valóság jelenik meg a vásznakon. Magában rejti a személyes emlékeket, motiváló érzéseket és a saját valóságának mélységeit. A természethez, a tájhoz való kötődés állandó jellemzője a művész képeinek. Az illusztratív festészettől tartózkodva, néhány jellemző vonással, jelzésszerű motívummal, a színek hömpölygő, kavargó tónusain keresztül láttatja velünk mindazt, ami igazán fontos. A fölösleges részleteket mellőzve, a kompozíció teljességére törekedve, teljes átéléssel festi meg belső világát. 1983-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott. A Magyar Köztársaság Érdemes és Kiváló Művésze. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Díjai: Munkácsy Mihály-díj A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze Díj A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze Díj Tornyai-plakett M. S. mester-díj