Szélhámosság lesz a dologban - úgy sejtettük, mi több, ennél azért kicsit nagyobbra számítottunk. 'szintén szólva némileg indokolatlanul vagy lustaságból, hisz nyilván venni kellett volna a fáradságot összevetni a rendező hírét-nevét tapasztalatainkkal (Brazil, Münchhausen báró, A halászkirály legendája, 12 majom, Félelem és reszketés Las Vegasban), melyekből az első kettőt illik vitán felülinek tekinteni, mint a két szélső értéket, szerintem tévesen: nincs köztük nagy különbség.
A szédelgés horderejének problémáját az eredete okozza. Az igazat megvallva ilyesmit az alkotótól vártunk, s nem a hőseitől. Ám Gilliam - roppant kényelmesen - ezúttal a személyzetre bízza a piszkos munkát, pontosabban a piszkos munkát egyik részükre, a saját feladatait a másikra. Főszereplői szélhámoskodtak, alkalmazottai pedig megcsinálták a majsztró helyett a filmet. A Grimm testvérek - persze Will és Jake - afféle szellemirtókként jól keresnek; ha hírét veszik valahol egy illetéktelenül behatoló, jogcím nélküli boszorkánynak, menten a helyszínen teremnek és rendet csinálnak. Noha szakterületük teljességgel azonos, aligha ismerhették Könyves Kálmán intelmeit, ők pendelyes korukban saját nehéz sorsukon tanulták meg, hogy nincsenek boszorkányok. Sőt, jóságos, ill. rosszaságos manók sincsenek, meg semmi efféle; ezért hozott anyagból dolgoznak: házhoz szállítják a lidérceket, kisegítő alkalmazottaik személyében - hogy aztán jól elűzzék őket. Megy a bolt, mint az álom, dől a lé. Ám Napóleon titkosrendőrsége előtt semmi sem marad rejtve, egy szép napon fülön csípik őkelméket - amiből egy különösen logikátlan fordulat következik. Megvagytok, cudar szemfényvesztők, megkapjátok méltó büntetéseteket (akasztás, megnyúzás, feldarabolás - ha jól emlékszem, ebben a sorrendben), hacsakÉ Mi is következhetne más, mint egy újabb megbízatás. A gondunk csupán az, hogy ezúttal "valós" bűneset (egy faluból tucatszámra tűnnek el serdülő leányok) megoldására küldik őket. Hogy miért - ki érti? Mintha Sylvester Stallonét kérnénk fel, hogy győzze le az aktuális nehézsúlyú csampiont - mert olyan piszok hiteles volt a RockybanÉ Szerintem Sly is vállalná, Grimméknek meg amúgy sincs más választásuk.
S innentől ki is száll Gilliam. Jönnek helyette saját filmtrükkgyártó vállalatának szorgos hangyái, és több-kevesebb gördülékenységgel elővezetnek egy - mondjuk gótikus, de mindenképpen hosszadalmas - erdei csetepatét. Talán még annyi a híres mester apportja a továbbiakban, hogy Grimmék vadásza egy felette jó külsejű nőszemély, akiért kitör a testvérháború, csak amúgy szordínó, hiszen ott van a gyerekrabló közös ellenség, aki ellen ugye össze kell fogni. A hosszú harc alatt érkezési sorrendben fellép majd' az összes ismerősünk, a gonosz nyanya egy almával, Piroska az alkalomhoz illő viseletben, Jancsi Juliskával.
Terry Gilliam, alighanem feneketlen jódógában, készített egy takaros zsánerfilmet, "mese-fantasy horrorisztikus betétekkel" szakágban, éppenséggel nincsen vele semmi gond: "jól meg van csinálva". Hacsak azt nem tekintjük gondnak, hogy tök üres, viszont szemernyit sem eredeti.
