A vég kezdete

Bosnyák rendezőkre ritkán esik rivaldafény. Kivéve persze a boszniai szerb fenegyerek Emir Kusturicát, aki azonban bárhol lehet próféta, épp csak szülőföldjén nem.

(Cannes-ban két bosnyák rendező a kitiltását követelte, mondván, a világhírű rendező még mindig nemzeti hősként tekint a háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadzsicsra.) Tanovics tör ténete kevésbé harsány: a Senkiföldje nemzetközi sikere után (2001) megtalálta őt egy elfekvő forgatókönyv, ami egészen az Oscar-díjig repítette. A varsói lakótelepek keresztény lovagjaként (Tízparancsolat sorozat) nyugati sztárrendezővé váló (Három szín trilógia) Krzysztof Kieślowski ugyanis három filmtervet hagyott hátra: a Mennyország, a Pokol és a Purgatórium közül Tanovics a középsőt vitte filmre. Ezt követte egy kis hollywoodi kaland (Az igazság nyomában, 2009), s most újra hazalátogatott. Vajon ő lehet-e próféta saját hazájában?

Alighanem éppen ez a kérdés mozgatja a Cirkusz Kolumbia főszereplőjét, az egykori partizán Divkót is. Különben miért tért volna vissza a 90-es évek elején külhonból boszniai szülővárosába egy gyönyörű Mercedesszel, egy jó adag német márkával és egy üde mátkával, a nálánál majd 30 évvel fiatalabb Azrával (Jelena Stupljanin)? A diadalittas bevonulás azonban hamar bomlásnak is indul. Azrának fiatal hódolója akad, a kisváros békéjét addig nem tapasztalt ellentétek feszítik, a híradó már a szerbek Dubrovnik elleni rakétatámadását közvetíti. Tanovics képeinek alkonyi fényei, a felszarvazott Divko nemes beletörődése s az elveszett macskája utáni össznépi, kissé bárgyú hajtóvadászat mind a rendezői nosztalgia jelei - Jugoszlávia s a kibontakozó békés demokrácia végnapjaiban. E nosztalgia azonban kevés drámai erővel telik meg.

Tanovics éppen azt tanulhatta volna meg mesterétől, Kieślowski Pokoljából, hogy nincs katarzis hit nélkül. (Mindez az iszlám és a kereszténység európai ütközőpontján, a katolikus zarándokhely Medzsugorje vidékén.) Hiába váltja meg társait, köztük szerelmi riválisát Divko, ha nincs, ami együttérzésre indítsa a nézőt. Jobb híján marad egy langymeleg, jóképű dráma.