"Ha két életem lenne, az egyikben a harcművészeti filmeket imádnám, a másikban pedig az olasz westerneket", mondja magáról Quentin Tarantino. Imádatának tárgyait most a maga módján ötvözi és fogalmazza sajátjává a Kill Bill című filmjében. A "két kötetre" vágott háromórás opusz "1. kötete" kerül most a mozikba. Káprázatos, lélegzetelállító eredményre jut. A legmeghökkentőbb talán az a különös hatás, hogy miközben a vér minden lehetséges módon literszámra fröcsköl, patakzik, szökőkút gyanánt tör elő a be- és levágott testrészek nyílásain, a Tarantino zseniális fantáziájára ráhangolódni képes nézőt elvarázsolja a szörnyűségek megjelenítésében bujkáló humor, mondhatni naív báj.
A végletesen ellentétes hatások összeillesztésének mestermunkája a film: rémes és mulatságos, kegyetlen és artisztikus. Tarantino úgy tiszteleg az ázsiai harcművészeti filmek és a spagettiwestern klasszikusai előtt, hogy brilliáns tehetséggel emeli meghatározó stiláris jeggyé a kiontott vér esztétikumát, az élet-halál küzdelem méltóságát. A történet egyszerű. Vérfürdővel indul. Bill (David Carradine, a shaolin-filmek klasszikusa) és négy segítőtársa lemészárolja az esküvőre készülődő társaságot, köztük a Menyasszonyt is, aki az ő gyerekét hordja a szíve alatt. Ám a lány (a félelmetesen jó Uma Thurman) nem más, mint Fekete Mamba, Bill elitcsapatának, a Viperáknak legképzettebb harcosa, nem hal meg: négy év után egy légycsípésre hirtelen magához tér a kómából (horror és komikum) és azonnal felfogja, milyen szörnyűség történt vele. Listát készít és elindul, hogy bosszút álljon. Minden szemtől-szemben végrehajtott akció után egy nevet áthúz a listáján. A film a felkészülésnek és a bosszú stációinak a története. A leglátványosabb jelenetsor a 90 perces l. kötet legalább harmadát kitévő harci jelenet a Kék Levelek Házában játszódik. Itt talál rá a Menyasszony az egykori Vipera-társnőjére, aki a tokiói maffia feje lett (Lucy Liu gyönyörű és rettenthetetlen). A küzdelem nagyoperai látványosságú antológiája az e tárgyban nevezetessé vált harcművészeti jeleneteknek és speciális effekteknek Tarantino öntörvényű mozivilágába építve. Nem tapintatlanság elárulni, hogy Thurman egyedül kaszabolja le az Őrült 88 jakuzacsapatát, Liu félelmetes tinédzser testőrét, s végül a ház kertjében, csendes hóesés közben magát Liut is. Győzelmében kétségünk sem lehetett, s nem a mi történik, hanem a hogyan történik az élvezet forrása. A vérfürdő itt rituális szertartás, méltósága, esztétikuma, humora van. Bill a listán a 2. kötetre maradt, de az utolsó pillanatban feltárult titok azt ígéri, nem pusztán további vérfürőt ígér a folyt. köv.
