Veszélyes üzem az, amikor egy művész önmagát rendezi a saját forgatókönyvéből készülő filmben. A legnagyobbaknak, mint Woody Allen vagy Clint Eastwood, ezek a dolgok össze szoktak jönni, Ben Géza Afflecknek viszont meggyűlt a baja saját magával. Ettől a Tolvajok városa még igencsak jól sikerült, de a tökéletes filmtől azért még messze van.
A The Town első blikkre egy sima bankrablós történetnek tűnik, Gézánk (a szülei nagyon kedves magyar szomszédjáról kapta a második keresztnevét) egy sima melós a kőbányában, illetve nem egészen, mert szabadidejében három haverjával bankokat és páncélautókat rabol ki a helyi ír keresztapa, a Virágárus parancsára. Ha csak ennyi lenne a Prince of Thieves (Tolvajok hercege) című Chuck Hogan regényből írt film története, nem is nagyon beszélnénk róla, de van még két másik réteg is rajta, egy kissé erőltetett szerelmi történet, és az ebből következő, a bűnözésbe belefáradt főhős kiugrásának sztorija, amit megkavarnak némi gyermekkori traumával és tinikori ballépések miatt kerékbe tört sportolói karrierrel.
A főszál a rablásoké, Affleck bandavezér és haverjai könyörtelen pontossággal végrehajtott, és látványosan filmezett balhékat csinálnak meg, maszkban dolgoznak, mint a filmes rablóbandák 99 százaléka, nem hagynak maguk után nyomot és megfoghatatlanok. Az FBI-t ez persze idegesíti, van is egy külön a Bostonban, pontosabban a város Charlestownnak hívott negyedében történő rablásokra szakosodott csoportjuk két tévészínész, Jon Hamm (Reklámőrültek) és Titus Welliver (A férjem védelmében, Lost) vezetésével.
Az ügynökök becserkészik a rablókat, azok bevállalnak még egy utolsó balhét, a film végét már nem lőjük le, mert minek, ki lehet találni – a Szemtől szemben című Pacino-De Niro film óta mindegyik bankrablós film így végződik. A szerelmi szál sem forradalmi ötlet, ezt is Michael Mann filmjéből emelték át, mint oly sok motívumot, kezdve a bűnözők megfigyelésétől az utcai harccá fajuló lövöldözésekig, még csak az kellett volna, hogy Ben Affleck karaktere kávézzon egyet az őt üldöző ügynökkel, és akkor bátran remake-nek is tekinthetnék a filmet.
Nem sima nyúlásról van szó, Affleck azokat a hangulati elemeket, beállításokat és hanghatásokat vette át a Szemtől szemben-ből, amitől a bankrablások fővárosának tartott Bostonban játszódó történet csak jobb lett. Charlestown kiváló helyszín egy ilyen filmhez, az utcáknak, ír kocsmáknak és lepukkant lakásoknak hangulata van, látszik, hogy Affleck ismeri a környéket (itt nőtt fel), és ez már a második filmje a Gone Baby Gone (Hideg nyomon) után, ami ezen a környéken játszódik.
A rendező-forgatókönyvíró nem szépíti a dolgokat, nem kér elnézést a szereplők nevében, drogos kurvák (a szintén a tévéből ismert Blake Lively), vaskos akcentussal beszélő proli bankrablók róják az utcákat, mindenki ismer mindenkit, és mindenki kussol, a helyi nagymenő (Pete Postlethwaite) meg úgy rángatja a sorsukba beletörődő gyalogok madzagjait, mint bármelyik klasszikus keresztapa. Ha itt születtél, nincs kiút, rabló leszel és kész, sugallja a film, kissé talán egyszerű eszközökkel, hiszen az Affleck jobbkezét alakító Jeremy Renner többször is a szánkba rágja az Üzenetet – ez pedig a rendező sara, hiszen bőven elég lenne ezt más eszközökkel kommunikálni, megértjük mi a nagymonológok nélkül is, tessék elhinni.
Affleck akkor van bajban, amikor saját magát kellene instruálni, sajnos limitált színészi képességei pár ígéretes jeleneten kívül felborítják a film egyensúlyát. Renner, Hamm, Postlethwaite vagy Lively viszont nagyon jó, a legjobb mellékszereplő Oscar-díjára mindegyiküket fel lehetne terjeszteni. A film annak ellenére feszes és izgalmas, hogy több mint két órán át tart, talán a csajozós jeleneteket lehetett volna egy kicsivel rövidebbre vágni, és inkább az ügynökök munkájára koncentrálni. Aki egy jó kis bankrablós filmre vágyik, a Tolvajok városát ki ne hagyja, aki viszont Ben Affleck első igazán jó alakítására vár, ne most menjen moziba. Értékelés: 10/8.
