Kevin Smith, vagy Néma Bob, ahogy talán a legtöbben ismerik a legismertebb karaktere miatt mára egy viszonylag megosztó, változó minőségű vígjátékokat előállító rendező és színész lett, de aki ismeri azt a történetet, hogy miként lett sztár, az gyakorlatilag mindent megbocsát neki.

Smith ugyanis a tökéletes példája annak, hogy tud valaki úgy a róla szóló hírek alapján  iszonyatosan szerény, a haverjain mindig segítő, nagylelkű, szerethető fickó maradni, hogy közben 25 millió dollárt (kb. 7 milliárd forint) szedett össze kisköltségvetésű vígjátékokkal. Smith viszonylag későn kezdett a rendezés iránt érdeklődni, de amikor megnézte egy másik kultrendező, Richard Linklater Henyék című filmjét, akkor rájött, hogy hoppá, ilyesmit ő is tudna csinálni.

Linklater nem stúdióban forgatta ezt a filmjét, hanem Austinban, ahol felnőtt. Smith ezután ment filmes iskolába, de nem sokáig járt, mert pénzt akart inkább gyűjteni az első filmjére. Hazaköltözött New Jersey-be, és elkezdett egy boltban dolgozni. Igen, abban a boltban, ahol később leforgatták a kisbolti eladók nyomasztó, de vicces hétköznapjairól szóló, igazi kultfilmmé váló Shop-stopot.

Smith a büdzsé előteremtéséhez kiváltott 12 hitelkártyát, felvette róluk az összes pénzt, amit tudott, és eladta a féltett képregénykollekcióját. Így összejött kicsivel több mint 25 ezer dollár a filmre. A filmet 21 nap alatt vették fel a boltban, de csak éjszaka forgathattak, záróra után. Ezért van a filmben leengedve a bolt biztonsági rácsa, amit természetesen ügyesen és szórakoztatóan magyaráz meg a Shop-stop. Mivel Smith napzköben a boltban dolgozott, éjszaka pedig forgattak, totálisan kimerült a forgatás végére, állítólag konkrétan nem bírt ébren maradni pár percnél tovább. De megérte a sok szívás, a filmet bemutatták Cannes-ban, nyert is két díjat, és összesen több mint 3 millió dollár bevételt hozott. A Miramax felkarolta a filmet és Smith-t is, azóta is alapvetően ennek a stúdiónak dolgozik.

Smith a haverjait kérte fel a szerepekre, akiket aztán akkor sem felejtett el, amikor már jobb lehetőségeket kapott, gyakorlatilag egy saját istállóval dolgozik azóta is, van néhány színész, akik szinte kizárólag Kevin Smith-filmekben szerepelnek.

Vannak totál ismeretlen színészek köztük, mint a filmjei állandó komikus elemeit alakító Jay és Néma Bob párosból Jay, vagyis Jason Mewes, vagy a Shop-stopban Randalként és néhány más Smith-filmben feltűnő Jeff Anderson. De ide sorolható a Shop-stop főszereplőjét, Dantét alakító Brian O’Halloran is.

Aztán vannak köztük ismertebb színészek, mint például Jason Lee, aki az első komoly főszerepét kapta Smithtől az 1995-ös Shop Show-ban, ami ugyan nem a legjobban sikerült klasszikus Smith-alkotás, de hozza az ezekre a filmekre jellemző bájos hangulatot iooznyatosan prosztó humorral keverve.

A legnagyobb név a Smith-istállóban egyértelműen Ben Affleck, aki az 1997-es Képtelen képregény főszereplője volt, és már a Shop Show óta együtt dolgozik a rendezővel.

Smitht az első filmje, a Shop-stop egyértelműen felrakta a filmes világtérképre, de a Képtelen képregény volt az, ami után gyakorlatilag bármit megengedtek neki. Nem véletlenül, a Képtelen képregény már egy nagyjából kiforrott rendező filmje volt, a jellegzetes humorhoz erős és szomorú történet társult, a színészek remek alakításokat nyújtottak, és nem utolsó sorban a 250 ezer dollárból készült film 12 milliót hozott a konyhára, ami azért nem rossz, sőt.

Az 1999-es Dogmának már úgy futott neki, hogy Hollywood krémje csinált hülyét magából a filmjében Matt Damontól kezdve Alan Rickmanen át Salma Hayekig, természetesen a klasszikus Smith-színészek társaságában. Ezzel a filmmel zárult le Smith nagy korszaka, legalábbis úgy tűnt egy időre, hogy otthagyja a gondosan felépített kis világát, és nagy, hollywoodi rendező lesz belőle.

Erre engedett következtetni a 2001-es Jay és Néma Bob visszavág, amit a népszerűsége csúcsán rendezett, és amiben jutalomjátékra küldte a két legnépszerűbb mellékszereplőjét, az idióta dílereket, akik még az első filmjében tűntek fel, és azóta is minden filmjében kaptak egy-egy kisebb szerepet. A film nem volt más, mint egy gigantikus utalás Smith korábbi munkásságára. Egy korszak végét jelentette. Smith ezután eltűnt egy időre, 2004-ben volt egy cuki, de felejthető próbálkozása a romantikus filmek stílusában, ez volt az Apja lánya.

Aztán 2006-ban némileg a semmiből jött a Shop-stop 2., ami ott folytatta, ahol az első film abbahagyta, csak ugrottunk az időben bő tíz évet. Máshogy ugyan, de a Shop-stop 2. ugynaúgy parádés, mint az első rész, és Smith megmutatta, hogy igazán jó filmet akkor tud csinálni, ha ottmarad New Jersey környékén a haverjaival, meg néhány epizódszerepet vállaló nagy sztárral.

Azóta megint volt néhány kétes minőségű filmje, most már egyértelműen érződik rajta, hogy nem igazán találja a helyét a haveri körön kívül. Legalábbis gyanús, hogy igazán nagy sikereket csak azokkal a filmjeivel ért el, amik ilyen-olyan formában, de az első filmje receptjét követték: forgass egy laza filmet a haverjaiddal, nem túl sok pénzből, és közben mindenki érezze magát jól.

Jó hír, hogy jövőre elvileg jön a Shop Show folytatása, de még nem világos, hogy film vagy sorozat lesz-e, de az biztos, hogy az eredeti szereplőgárda nagy része benne lesz majd. Ahogy a Shop-stop harmadik része is érkezik a közeljövőben, hiszen már a második rész óta is eltelt tíz év, a sztoriban pedig még talán van annyi, hogy egy szép lezárás összejöjjön belőle. Randal is megérdemelné, hogy valami történjen az életével.