Sok gyermekes középiskolai tanár gyermekeként nőtt fel a fővárosban. A festészet és az irodalom egyaránt vonzotta. Így a nyugati művészetek minden ágával foglalkozott (festészettel, filmmel, irodalommal). Impozáns japán és egyetemes műveltségre tett szert. Kedvence az orosz Dosztojevszkij volt, akinek a tanulmányozásával több évet is eltöltött. A diploma megszerzése után inkább képzőművészettel foglalkozott, illusztrátor lett. 1936-tól került kapcsolatba a filmmel. Egy pályázatot megnyerve a Toho Stúdióba került, ahol forgatókönyveket írt, rendező asszisztens lett.
Első filmjei a hagyományos kosztümös filmek műfajába tartozik (A judo legendája 1943, 1945). A háború alatt propaganda filmeket rendezett (A legszebb 1944, Nem sírom vissza az ifjúságomat 1946). A háború után mintegy a japán neorealista stílus megteremtőjeként értékelhető filmeket rendezett. Ezek közül is kiemelkedik A részeg angyal (1948) című alkotás, mely egy alkoholista orvos története.
1948-tól saját filmvállalatot alapított. A világhírt számára A vihar kapujában (1950) hozta meg neki. A gyilkosságot az áldozat, a tanúk, a gyilkos szempontjából láthatjuk. Kiváló kamaradráma az igazság relativitásáról, az emberi gyarlóságról, a szelektív emlékezetről. Az európai művészet japán népszerűsítőjének is tarthatjuk Kurosawát, aki Gorkij (Éjjeli menedékhely 1957, Dosztojevszkij (A félkegyelmű 1951)), Shakespeare (Véres trón 1957) műveiből készített sajátos japán filmeket. Nagyon alapos, mindent több szemszögből felvevő rendező, aki arról híres, hogy nem egyszer tízszeres túlforgatás jellemző rá. A sok felvételből válogatja ki a legmegfelelőbbet. Nagy műgonddal elkészített minden filmje.
A hét szamuráj (1954) című filmje nagy sikert aratott világszerte, így Amerikában is. A hét mesterlövész (1960, rendező: John Sturges) Kurosawa filmjének amerikai változata. Korszakalkotó műként értékelik a Rőtszakállú (1965) című filmjét. A történet egy szegénykórházban játszódik, ahol az idősebb orvos rádöbbenti tanítványát arra, hogy a közhelyes megítélés milyen helytelen, mennyire nem az egyénre figyel. Az 1970-es években súlyos válságon esett át. Sem otthon, sem külföldön nem kapott lehetőséget filmforgatásra Dodeskaden (1970) című filmjének nagy bukása után. A kommerszializálódás világjelenséggé vált, és ebben Kurosawának nem volt helye. Otthon nem kapott lehetőséget filmforgatásra, emiatt két évtizedig külföldön élt. Coppola és Lucas is támogatta a japán mestert, így készült el az Árnyéklovas (1980) című alkotása, amelyik ugyancsak a régi nagy korszakait idézi. Lenyűgöző a francia tőkével készült Ran (1985), és az apokaliptikus végrendelet, az Álmok (1990). Ugyancsak amerikai tőkével is készült az Augusztusi rapszódia (1991), mely önismétlés, nincs olyan ereje, mint a korábban említett alkotásoknak.
