A skandináv krimi (Scandi crime), legyen szó könyvről vagy filmről, dánról vagy norvégről, igazi branddé, jól felismerhető márkává vált, ami jó is, meg rossz is. Jó, mert minőségi, valódi karakterrel rendelkező darabokról van szó, és rossz, mert az egyes darabok már sorozatban, nagy hibaszázalékkal készülnek. Röviden – a néző tényleg azt kapja, amire befizetett, de azon túl nem jár semmi extra. A Fácángyilkosoknál ez duplán igaz, hiszen folytatásról van szó, egyszer már jól kidolgozott karakterekkel és ismerős atmoszférával.
Döglött akták
A 2013-as Nyomtalanul már megágyazott a kellemesen depressziós, örökkön dohányfüstbe burkolózó alagsori Q-ügyosztálynak, ahol mindössze két nyomozó dolgozik, az örökké gondterhelt Carl Morck (Nikolaj Lie Kaas) és társa, Assad (Fares Fares), aki tulajdonképpen csak azért van ott, hogy visszakérdezzen Morck felvetéseire, és néha azt mondja neki, hogy most már tényleg aludjon egy kicsit. A Q-ügyosztály eddigi egyetlen megoldott ügyére jut vagy 50 megoldatlan, de Morck mégis egy olyan 20 évvel korábbi bűneset nyomába ered, amit egy volt rendőr „hagy rá” tragikus körülmények között. Annak idején egy ikerpárt gyilkoltak meg brutálisan, és bár volt egy vádlott, de gyanúsan enyhe büntetést kapott, a szálak pedig egy olyan bentlakásos intézetbe vezetnek, ahol a dán politikai és gazdasági elit csemetéi nevelkedtek. Ellenük indul harcba egy garantáltan véres finálé felé Morck és Assad – és még valaki a régmúltból.
Tévébe vagy moziba?
Már az első rész, a Nyomtalanul is tévéfilmnek indult, hiszen a már mindenhol bejáratott döglött aktás-helyszínelős nyomon halad, ám mégis nemzetközi mozi forgalmazásba került, de ez a tévés jelleg a folytatásra is rányomja a bélyegét, bármilyen ambiciózus is a rendezés. Jussi Adler-Olsen Q-ügyosztály szériájának második filmes adaptációját is Mikkel Nørgaard rendezte és Nikolaj Arcel írta át – utóbbi jegyezte A tetovált lány forgatókönyvét is, és bizony a két sorozat között nagyon sok rokon vonás fedezhető fel. Itt is felsorakoznak a dekadens gazdagok, a hatalom és a szex most is kéz a kézben halad, akad egy olyan női karakter is, aki akár Lisbeth Salander unokatestvére lehetne, a büntetés pedig van olyan kegyetlen, mint az eredendő bűn. A Q-ügyosztály filmekben sok jó dolog van: remekül felvázolt, minden képkockából sugárzó baljós hangulat, nagyon jól kitalált figurák, akik ugyan klisékből épülnek fel, mégis van saját markáns karakterük, és van egy sok izgalommal, erőszakkal és fordulatokkal. Csakhogy visszaút a skandináv krimi mostanra unalomig ismert formulája, és már nem tudnak minket semmivel meglepni, a soknak szánt izgalom pedig a történet rovására megy. A két szálon és azon túl is két idősíkban futó cselekmény túl ambiciózus, és sokszor előrerohan, hogy aztán hirtelen megtorpant, mondván, ide még beférne valami – pedig kevesebb több lett volna.
Nikolaj
Nikolaj Lie Kaas, akit legutóbb gusztustalan, minden erkölcsi gátlástól mentes piti narkós bűnözőként láthattunk Susanne Bier Második esélyében, kétségkívül egy zseni, és a színésztehetségekben amúgy is gazdag dán filmgyártás egyik nagy kincse. Az ő védjegye az intenzitás, és a film is erre épít – és a libanoni születésű, de pályáját Svédországban kezdő Fares Fares nyugodt, józan karaktere erre tökéletesen rezonál. Egyetlen jelenet kivételével Kaas arcának szinte minden izma folyamatosan jár, mindig keserű fintorba torzulnak a vonásai – van azonban egy jelenet, amikor egyszerűen megmossa az arcát, és egy pillanatra mintha feloldódna, de persze mégsem. Na, az zseniális, és ezt csak egy ilyen kisugárzású színész teheti meg. Ő még egy kómában fekvő beteget is képes lenne úgy eljátszani, hogy vibrálna tőle a levegő. Ha tippelnem, kell, miatta van, hogy a Fácángyilkosok Dániában az év legnézettebb filmje volt 2014-ben – és persze azért is, mert a dán filmipar már nem tudja azt a szintet tartani, amit 7-8 éve produkált.
Kinek ajánljuk?
- Az északi bűnfilmek szerelmesinek.
- Bentlakásos iskolák tanulóinak.
- Dánul tanulóknak.
Kinek nem?
- Akik egy krimitől több eredetiséget várnak.
- Akik nem szerették a Nyomtalanult – és A tetovált lányt sem.
6/10
