Al Capone (1959)

Rod Steiger háromszor is visszautasította a film címszerepét, mondván, nem akarja, hogy romantikus fényben ábrázolják a legelvetemültebb maffiózókat, és csak akkor mondott igent, amikor a kész forgatókönyvet olvasva látta, hogy az szinte egy dokumentumfilm tényszerűségével mutatja be Capone hatalomra jutását a szervezett bűnözésen belül. A történet 1919-ben kezdődik Chicagóban, amikor a fiatal Capone , elkezd Johnny Torrio maffiafőnöknek dolgozni, majd egy évre rá beüt a szesztilalom, amivel az olasz és ír maffia megüti a jackpotot – és a ami elindítja a különböző csoportok közötti háborút. Megismerjük ennek a háborúnak oly központi alakjait, mint Dean O'Banion, George "Bugs" Moran és Earl "Hymie" Weiss, akik aztán mind a könyörtelen Capone célpontjaivá válnak – nem mintha ők nem lettek volna ugyanolyan kegyetlenek és elszántak.

A Valentin-napi mészárlás (1967)

Az 1929. február 14-én történt "Valentin-napi mészárlás"-t az amerikai gengsztervilág egyik legvéresebb maffia leszámolásaként tartják számon a kriminológusok, ami remek alapanyag volt a véres B-filmek koronázatlan királya, Roger Corman számára, aki a forgatáson több vaktöltényt használt el, mint A leghosszabb nap stábja a normandiai partszállás 3 órás „újrajátszása” során. Corman Orson Wellest szerette volna Al Capone szerepére, de a stúdió megvétózta, így be kellett érnie Jason Robardsszal, aki eredetileg Capone ősellenségét, Bugs Morant alakította volna. Corman elképesztő figyelmességgel rekonstruálta az eseményeket, és a kivégzett gengsztereket játszó színészeknek centire pontosan úgy kellett elzuhannia, ahogy az eredeti áldozatok rogytak a földre. Egy Dino nevű piti maffiózó szerepében a tejfelesszájú Jack Nicholson is feltűnik.

Capone (1975)

Steve Carver véres filmje a híres/hírhedt gengszterfőnök (Ben Gazzara) élettörténetét meséli el, majdnem a kezdetektől. Capone 11 éves korában kezdi karrierjét az alvilágban. Miután tagja lesz a barátja, Johnny Torrio által vezetett Five Points Gang-nek. Miután Chicago-ba költözik, megragadja a lehetőséget és meggyilkoltatja barátja nagybátyját. Ezután ő lesz az egyik legnagyobb chicago-i maffiafőnök. Hamarosan ő irányítja a prostitúciót és a zsarolásokat, de a siker fejébe száll. Miután lefekszik néhány prostituáltjával, szifiliszt kap. A betegsége miatt fizikailag es mentálisan is egyre rosszabbul lesz, barátja, Frank Nitti (a még ismeretlen Sylvester Stallone) segítsége ellenére is, és lassanként elveszíti hatalmát.

Aki legyőzte Al Caponét (1987)

Chicago a szesztilalom és a világválság Amerikájának zűrzavaros éveiben. Al Capone (Robert De Niro) szinte mindenkit a markában tart, miközben a várost a gengszterek csataterévé változtatta. A törvény kezéből minduntalan kisikló bűncézár lebuktatására különleges nyomozócsapat alakul: a "megvesztegethetetlenek". Bár Brian De Palma az megtörtént eseményeket jócskán kiszínező filmjében De Nirónak Kevin Costnerhez vagy a szerepért Oscart kapó Sean Conneryhez képest viszonylag kevés játékidő jutott, azt maximálisan kihasználta. Mindent megtett, hogy hasonuljon a hírhedt maffiózóhoz – még ugyanolyan selyem alsónadrágot is csináltatott, mint amit az hordott, hiába tudta, hogy azt az égvilágon senki sem fogja látni - de talán pont ezért hasonlít ő a legjobban a listán Caponéra.

Dillinger és Capone (1995)

Egy történelmi dátum: 1934. július 22-én Chicagóban, az FBI kereszttüzében meghal John Dillinger (Martin Sheen), az akkori idők leghírhedtebb gengsztere. Halála után szárnyra kel egy pletyka, hogy a rendőrök nem is a híres bűnözőt lőtték le, hanem annak testvérét, és maga Dillinger becsületes családi életet él. A sebhelyes arcú Al Capone (F. Murray Abraham), aki mindent tud róla, ajánlatot tesz Dillingernek az évszázad legnagyobb bulijára, egy nagy bankrablásra. Egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Míg a legtöbb Capone-film megtörtént eseményekből építkezik, itt az alkotók szabad utat adtak a fantáziájuknak, minden színtiszta kitaláció.

Capone (2020)

A valaha élt legrettegettebb gengsztert végül adócsalás vádjával sikerült rács mögé küldeni, a börtönből pedig több mint tíz év után, betegsége miatt, már emberi roncsként került ki. A börtönorvos szerint a férfi mentális szintje 48 éves korára egy 12 éves gyerekét ütötte meg, és innen indul Josh Trank (A Fantasztikus Négyes) filmjének története. A cél az, hogy lássuk, hová jutott az egykor nagy hatalmú, rettegett maffiózó, mi az, ami még hat rá, hogyan működik és hogyan hat mindez a szeretteire. Icipici háttérsztoriként időnként felemlegetik azt a 10 millió dollárt, amit Capone vagy elrejtett, vagy nem, előkerül egy régi barát (Matt Dillon) és egy aggódó orvos (Kyle MacLachlan), de rendszerint csak annyit látunk, hogy a sebhelyesre és ragyásra maszkírozott Tom Hardy floridai villájában bolyong fel és alá, és még annyira sem érti, mi történik, mint mi, nézők.

Éjszaka a múzeumban 2. (2009)

És a végére egy vicces cameo, bizonyítva, hogy Al Capone akár vicces is tud lenni, a megfelelő szövegkörnyezetben. Itt a washingtoni Smithsonian Intézet egyik viaszfigurája, akit egy gonosz fáraó (Hank Azaria) kelt életre egy aranytábla segítségével, és Rettegett Iván (Christopher Guest), illetve Bonaparte Napóleon (Alain Chabat) társaságában a világ meghódítására törnek, hogy aztán egymással is összevesszenek.  Az őt alakító Jon Bernthal ugyan még nagyon messziről, csukott szemmel nézve sem hasonlít Al Caponére, de magára vessen, aki színtiszta logikát keres az Éjszaka a múzeumban filmekben.