A DOGMA 95 mozgalom rendszabályai látszólag korlátozzák a művészi szabadságot. Az alapító manifesztumhoz mellékelt Tisztasági fogadalom 10 pontja a formai és tartalmi kikötések mellett a rendezői hozzáállásra vonatkozóan is útmutatást nyújt. Az ünnepelt sztár, Lars von Trier és a legelismertebb dogmás film, a "Születésnap" rendezője, Thomas Vinterberg 1995 márciusában aláírta a nyilatkozatot, amelynek utolsó bekezdésében többek között a következő mondat olvasható: "Többé nem vagyok művész."
Lemondás
Könnyen elképzelhető, hogy ez a kijelentés elsősorban hangzatosságának köszönhetően került a kiáltvány szövegébe, mégis egyértelműsíti, hogy a megadott követelmények betartásához nagy fokú szakmai alázatra van szükség. Az individuális elképzelések formai megnyilvánulásainak a szabályzat nem enged teret, mindent a fő célnak kell alávetni, amely nem más, mint az "igazság kikényszerítése... (akár) a jó ízlés és bármiféle esztétikai megfontolások (figyelmen kívül hagyásának árán is)".
Közel s távol
A történeteknek a jelenben, a valóságos világban kell játszódniuk, gyilkosság, fegyverhasználat nem megengedett, ahogy egyéb zsánerelemek használata sem. Nemigen marad más, mint a személyes drámák, a drámai élethelyzetek.
Ole Christian Madsen filmjének főhőse Kira (Stine Stengade), egy harminc év körüli nő hazatér férjéhez Madshez és két kisfiához, miután két éves pszichiátriai kezelése véget ért. Amikor Mads (Lars Mikkelsen) még az egyik első jelenetben szakít szeretőjével (aki, mint később kiderül nem más, mint Kira húga), arra hivatkozik, hogy kötelessége adni a feleségének egy esélyt a hazatérésre. Józannak, megfontoltnak, távolságtartónak tűnik. Aztán amikor letagadhatatlanná válik, hogy Kirának nehezen megy a visszailleszkedés, a hite meg-meginog, de újra és újra racionális hozzáállásával egyre kevésbé összeegyeztethető türelemről tesz tanúbizonyságot. Egyre világosabb, hogy Mads nem csak azért hoz áldozatokat, hogy megmentsen egy megromlott kapcsolatot, cselekedeteinek inkább oka van, mint célja.
Kirától távol áll józanságnak még csak a látszata is. Gyermekien naiv, bármennyire igyekszik is, nem érti a világot, nem tud tájékozódni benne, így mindvégig kívülálló marad. Azt azonban érzi, hogy terhet jelent Mads és a fiai számára, ezért rendszeresen "felajánlja lemondását", pedig retteg, hogy elveszíti a családját. Mindketten egyszer szánják rá magukat igazán kétségbeesett akcióra, a férj megerőszakolja a feleséget, mintha a szexualitás segítségével próbálná meg magához téríteni, kizökkenteni gyermeki zavarodottságából, a feleség pedig egy ismételt beilleszkedési kudarc után végül úgy dönt, hogy miután megírta búcsúlevelét, elszökik férjétől.
Előnykovács
Mads azonban visszatér a szobába, még mielőtt a levél elkészülne, így Kira inkább felolvassa neki, mint egy iskolás a nyári szünetről szóló fogalmazását. Több szempontból is ügyes ez a megoldás. Egyrészt kiváltja a képen kívüli hang használatát (ami ugye a dogmáséknál tilos), ezen kívül - az érzelmes mondanivaló és a gyermeteg előadásmód kontrasztjának segítségével - megfosztja a jelenetet a felesleges pátosztól. A zenehasználattal hasonló a helyzet. Amikor Kira meglátogatja bohém apját, annak barátnője énekel neki. A dal nem csak kívülről kíséri a jelenetet (szintén tiltott kategória), hanem alakítja is, nem a mi érzelmeinkre hat, hanem Kirát varázsolja el.
A kézi kamerás felvételek jól hangsúlyozzák Kira zaklatottságát, emellett az operatőr gyakran szubjektív nézőpontba helyezkedik, például egy járókelő szemszögéből figyelhetjük, ahogy főhősnőnk egy szál lepedőben szaladgál a lakótelepen utcatábla, vagy valamilyen térkép után kutatva, hogy megtudja, pontosan hol is töltötte az éjszakát. Mikor már elég közel kerültünk Kirához, hogy megértsük a helyzetét, hirtelen egy idegen szemével látjuk a jelenetet, és kénytelenek vagyunk belátni a helyzet abszurditását.
Ezeket a módszereket persze megkötések nélkül is lehet használni, de a tapasztalat azt mutatja: jóval találékonyabb az ember, ha meg van kötve a keze. Ez a film sokadszor bizonyította be, hogy gúzsba kötve is csodálatosan lehet táncolni, és sejteni engedi azt is, hogy többek között erről ismerszik meg az igazán nagy táncos.
Kiknek ajánljuk?
- Azoknak, akik hétköznap mennek moziba és azoknak, akik hétvégén.
- A mozgalom rajongóinak.
- Azoknak, akik 7 éve várják, hogy ez a film eljusson a magyar mozikba.
Kiknek nem?
- Azoknak, akik irtóznak a szabályoktól.
- 12 éven aluliaknak.
- De igen, nekik is.
9/10
