Kéretlen küldemény
Átlagos amerikai külváros, átlagos amerikai család. Na jó, a férj speciel a NASA-nal dolgozik, de nem megy a Marsra, vagy ilyesmi, noha szeretne. Optimizmustól duzzadó hetvenes évek. Aztán egy nap alatt több apró sokk is éri őket, melynek vége hirtelen jött anyagi megrendülés, egzisztenciájuk jövőképének a bizonytalanság homályába veszése. Mit ad isten, épp ezen a napon hagy egy ismeretlen ajtajuk előtt egy dobozt. Egy nyomógomb van benne, épp mint a régi sci-fikben az űrhajó "Soha ne nyomd meg!" feliratú bigyói, nagy és piros, gyermekek elől elzárva tartandó. Ha mégis rátehénkednek, valahol a világban, nem tudni hol, nem tudni ki, és nem tudni hogyan (lassan szenvedve, netán hirtelen fejlevágással Hatori Hanzo penge által) meghal. Ők viszont kapnak egymillió dollárt. 24 órájuk van gondolkodni, utána, mindenki megy a maga útján, nincs harag. A család dönt. Vagy így, vagy úgy. De ezzel még semmi nem dőlt el.

Sötét lovag
A tejfeles szájú Richard Kelly még 2001-ben verekedte be magát a filmes köztudatba a nehezen követhető, abszurd, nem mindig logikus, de annál szuggesztívebb elemekből építkező Donnie Darkóval, amelyet, emlékszem, anno épp a Cure fellépése után vetítettek a Szegedi Ifjúsági Napokon, mintegy termékcsatolás, nagyon helyesen. Bitang jó film volt, akkor is, ha nem biztos, hogy el tudnánk magyarázni, mitől. Pedig az "óriásnyúl a kertben látja a jövőt" nem épp az a félmondat, amire általában tódulnának az emberek a mozikba. Nem is tódultak, a film a kulttá válás lassú útját járta be, apránként csipegetve össze végül óriásira duzzadt rajongótáborát. (A tavaly eleve csak DVD-re szánt úgynevezett folytatáshoz nincs sok köze Kelly-nek, meg is bukott.) Aztán A Káosz birodalma már nem volt ilyen egyértelmű remekmű. Gyorsan megdobták egy Cannes-i Arany Pálma jelöléssel, de aztán valaki meg is nézte és rájött, hogy egy dalbetétekkel súlyosbított Dwayne "The Rock" Johnson-film azért túlmegy a jóízlés határán. Spongya rá, Kelly A doboz című legújabb misztikus thrillere ismét a rendező jobbik arcát mutatja, felvonultatva a legtöbb olyan sajátosságát, ami miatt a Donnie Darkót is szerettük. És azt is, amiért nem.

Morálfilozófia orrvérzésig
Cameron Diaz nevét és bájos, animált békákra emlékeztető széles mosolyát látva nem is igen tudok mást elképzelni, mint romkomot, csajmozit, vagy Charlie angyalait, ami meg nem is tudom, mi. Elég merésznek tűnt, hogy egyszer egy súlyos morális kérdésekbe belemenő, a misztikummal (vagy a sci-fi-vel?) játszó"dark" thriller központi figurája legyen; mintha valaki meleg cowboyokról akarna filmet forgatni. De az alkotónak, előadónak bizony nem haszontalan néha - akár önmaga számára is - valami meghökkentővel előrukkolnia.
De nem is ez a lényeg. Kelly ismét mesterien adagolja az információkat, ezzel érelemszerűen profi módon feszíti a húrt a nézőben, akinek az oldalát egyre jobban furdalja a kíváncsiság, miként fognak ezek a most még érthetetlen történések a helyükre kerülni, miként fog elénk tárulni egy katartikus élménnyel párosulva a megvilágosodás.
Sehogy.
Határozottan azt gondolom, hogy A doboz a 2010-es év egyik fontos filmje, mert gondolkodtad, érzelmeket indukál, leköt és szórakoztat. Mindamellett többször is erőlködve citálja Sartre-ot, ha nem lenne egyértelmű a nézőnek, hogy baromira mondani akar valamit - még ha ez többnyire sikerül is. Az újabb és újabb kérdések nyilván fokozatosan növelik a feszültséget, ám a válaszok egyre egyértelműbb elmaradásába anno már a Twin Peaks is belefáradt. Nem lehet minden pusztán hangulati elem, néha valami kézzelfoghatót is illik felmutatni. Nem mintha nem jutnánk el A-ból B-be, csak a köztes utat fedi sűrű alkotói köd. Ennek tükrében igen izgalmas volna összevetni a feldolgozott művel, Richard Matheson (többek között a Legenda vagyok szerzője) már a Homályzóna-sorozat egyik epizódjában is feldolgozott "Button, Button" című novellájával (igen, ezúttal valóban novella, nem regény), mert meglehet, rögtön minden a helyére kerülne. Ha más nem a homály létjogosultsága.

Kinek ajánljuk?
- Akinek tetszett a Donnie Darko.
- Morálfilozófusoknak és egyéb bölcsészeknek.
- Aki szerette a '70-es évek thrillereit.

Kinek nem?
- Egész napos munka után hullafáradtan a tévé elé beesőknek.
- Playmate-eknek.
- Elsőrandisoknak.


7/10