A kívülálló
Dyga Zsomborról igazán nem mondható el, hogy a magyar filmszakma a tenyerén hordozná, hiszen néhány kis- és dokumentumfilmen, valamint két "láthatatlan" játékfilmen kívül eddig mindössze két "rendes" nagyjátékfilmjével találkozhatott a közönség, melyek a halkszavú sajtóreakciók és a minimális promóció mellett igen gyorsan tűntek el a mozik műsoráról. A Tesó ugyan kapott egy forgatókönyvírói díjat a 2003-as Filmszemlén, a 2005-ös Kész cirkusz azonban szinte említés nélkül került le a napirendről. Érdemtelenül, hiszen ahogy itt a port.hu-n is említettük már annak idején, e filmek erősségei a sablonkerülő sztori és a feszes szerkezet mellett a laza, görcsmentes és szellemes párbeszédek voltak, e három dolog márpedig hiánycikk a magyar filmben. Legalábbis, ahogy azt mindenki rögvest szóvá is teszi, amikor egy hazai gyártású filmben a kiszámítható sztorit, a széteső szerkezetet vagy a nyögvenyelős, izzadságszagú és természetellenes dialógokat kéri számon. Pedig pozitív példák is vannak, mint például Dyga Zsombor filmjei. Remélhetőleg az új, Köntörfalak című filmjét már a közönség sem hagyja figyelmen kívül, mert az ifjú rendező e filmben még alaposan rá is pakol említett erényeire.

Három a magyar igazság
Harmadik igazi filmjében Zsombor három ászra mond all in-t, persze, ekkor még csak ő tudja, mi van a kezében. A filmezés sokban hasonlít a pókerre. Harmadik osztásra, látszólag vakmerő módon, Dyga egy háromszereplős kamaradarabbal áll elő, ami ráadásul gyakorlatilag egyetlen lakásban játszódik. Könnyen legyinthetünk elhamarkodva, ez a srác megőrült, ekkora marhaságot, ilyet nem szabad bevállalni, főleg, mikor a mozikban tapasztalható tendenciák épp az efféle filmeknek mondanak ellent. A Köntörfalakban természetszerűleg nincsenek látványos akciók, térhatású CGI-szörnyek, lenyűgöző tömegjelenetek, fantasztikus, soha nem látott városok, de nincs bűbájjal és a szemkápráztatással operáló giccses mesevilág sem, ellenben van sok minden más. Elsősorban három remek színész, akik igazi, élő, húsvér figurákat alakítanak, akik élő, emberi, emberek között használatos nyelven nyilvánulnak meg, egy olyan lakásban, ahová én például gondolkodás nélkül beköltöznék. Hármójuk között pedig egy olyan erős érzelmi és intellektuális kötelék szövődik, majd részben szakad el, melyet ritkán látni magyar filmen, de akár nemzetközi viszonylatban sem; egy olyan banális és hétköznapi történetben, mely mégis egyszerre tipikus, igaz, groteszk, megható, meglepő és emberi. Olyan, amilyen bármikor, bárkivel megtörténhet, mégis azt mondjuk rá, ilyet csak egy író találhat ki.

Köntörfalazás nélkül
A Köntörfalak briliáns film. Na de nézzük azért egy kicsit bővebben. Egy új digitális képrögzítési módot használtak a film alkotói. Az ún. Red One tulajdonképpen azonos képminőséget produkál a hagyományos 35 mm-es filmmel, ám annál lényegesen olcsóbb. Az olcsóbb technika olcsóbb forgatást eredményez, ráadásul, mivel a felvett anyag merevlemezre rögzül, az alkotók gyakorlatilag annyit forgatnak, amennyit akarnak. Ennek egy ilyen erős és intenzív színészi jelenlétre építő film esetében óriási jelentősége van, és ez meg is látszik a filmen. Elek Ferenc, a korpulens, gátlásos Zoliként, Tompos Kátya, a cserfes, laza és dögös Esztiként és Rába Roland, a Mefisztó-frizurás, excentrikus és goromba, meleg sztárszakács szerepében a hosszú próbafolyamat és az említett okok miatti fesztelen forgatás alatt tűhegyes, pontos és összetett figurákat alkottak meg, akik magyar filmben ritkán látható természetességgel, dinamikával és erővel jelenítik meg a furcsa érzelmi sorsháromszög fatális történetét. Mivel hármójuk sztoriját az egymással folytatott párbeszédből ismerjük meg, elengedhetetlen a pergő és érdekfeszítő dialóg, ami e filmben is "süt". De ami a lényeg, hogy a rendező által írt párbeszédek, még a sokszor obszcén kifejezések is tökéletesen magától értetődően jönnek ki a szereplők szájából. A pazar és bohém tetőlakásban, a három kitűnő színész intenzív részvételével Dyga olyan sűrű, feszültséggel teli, szinte szikrázó atmoszférát teremt, mintha thrillerben lennénk, holott csupán (?) egy elbénázott randevú következményeit szemléljük. A Köntörfalak tehát egy minden ízében izgalmas, érdekes és szórakoztató film, három imádnivaló színészi teljesítménnyel, a szeles és dögös Tompos Kátyával, a szívszorítóan esetlen Elek Ferivel és az ördögien nyegle Rába Rolanddal. Ja, és a zenéje is kiváló. Szerintem kihagyhatatlan mozi...

Kinek ajánljuk?
- Túlsúllyal küzdőknek.
- Randevúra készülőknek.
- A magyar filmben már sokszor csalatkozóknak.

Kinek nem?
- Klausztrofóbiásoknak.
- Irigykedőknek.
- Autómániásoknak.


9/10