Christopher Nolan, a Memento rendezője ismét borzongató és feszültséggel teli thrillert alkotott amelynek a műfaj tucatdarabjaival szemben megvan az az erénye, hogy végig több megoldást lebegtetve kiszámíthatatlanságban tartja a nézőt.
A tapasztalata és rutinja miatt cseppet megtört és kiégett Los Angeles-i zsarut (Al Pacino) társával egy "álmos" alaszkai kisvárosba rendelik, hogy segítsen felgöngyölíteni az ottani bűnüldözés történetében páratlan brutális gyilkosságot. A nyomozópáros kapcsolata feszült, a belső ügyosztály vizsgálódik utánuk. Az áldozat egy csinos fiatal lány. Dormer csuklóból akarja megoldani az ügyet, s csapdát állít: terve be is jön, ám egy balga mozdulat miatt a gyilkos (Robin Williams) észreveszi a rendőröket, s menekülni kezd. A csapat a fojtogató ködben üldözésére indul. Egyiküket megsebesíti üldözöttjük. Dormer tovább rohanva megpillantja a férfit és rálő. Az elzuhanó testhez érve utolsó pillanatait élő társát pillantja meg. Azt hiszi, senki sem látta tettét, s a gyilkosra keni az újabb gyilkosságot. Ám az ott állt a ködben, s mindennek szemtanúja volt. Dormer saját levében fő ezután: nem bír aludni, hiszen abban az évszakban mindig világos van, nyomasztja tette súlya, s munkáját is végeznie kell. Titkának tudója azonban jelentkezik, s a két férfi különös macska-egér játékba kezd egymással, a napok telnek, a fény egyre erősebb, lassan a valóságot is elvakítja?
Christopher Nolan, a Memento rendezője ismét borzongató és feszültséggel teli thrillert alkotott amelynek a műfaj tucatdarabjaival szemben megvan az az erénye, hogy végig több megoldást lebegtetve kiszámíthatatlanságban tartja a nézőt. Nincsenek lapos és jól bevált trükkök: a történet végig eleven marad, mintha csak magunk latolgatnánk a lehetőségeket. Mindemellett a film alkotói hőseik jellemének árnyalásához, a jelenetek hangulatának aláfestéséhez kihasználták az alaszkai táj minden szegletét: valószerűtlen jégmezők felett, párás barlangokban, baljós vizek partján, fojtogató gleccser melletti lakban járunk.
Robin Williams felhagyva eddigi életével, dühödt ámokfutásba kezdett. Nem csupán az Álmatlanságban bújik elmebeteg figura bőrébe, hanem a nemsokára bemutatásra kerülő Sötétkamra című filmben is ő viszi a prímet - a negatív oldalon. Williams gonoszsága azonban kissé furcsa: az évek során arcába vésődött idétlenséget nehéz eltüntetnie, s bár ez visz némi baljós színezetet alakításába, Al Pacino partnereként kilóg a lóláb. Mindenesetre meghökkentő a jóságos figuráiról elhíresült színészt zavart lelkű gyilkosként látni. Persze ő maga is erre unt rá. Az ámokfutásnak bizonyára lesz még folytatása. Több méltatást érdemel Pacino, akit azonban mégsem kell dicsérni: remekül hozza a formáját, s mint tudjuk, a megtört és cinikus figurák megformálásában utánozhatatlan. Ami mégis pluszt jelent, hogy saját öregedését is beleviszi a figurába: az előbb említetteket némi öniróniával gazdagítva még hitelesebbé válik játéka.
Minden nedves, nyirkos, párás, hideg... A képek ráfolynak a nézőre: ázottan, dideregve és karikás szemekkel lép ki a moziból, s nem bír a fénybe nézni.
