Hogy mi "A holtak hajnala" tulajdonképp? Iraki sokkhatás alatt elkövetett rémálom? Világvége forgatókönyv, melyben élőhalottak özönlik el a Földet? Teltház a pokolban? Hogy nem ilyen feltámadásról volt szó? A válasz és a megnyugtató befejezés ezúttal elmarad, horrorfilmben hallgatnak az angyalok.
"Elmehetnél A holtak hajnalába statisztának." - efféle megjegyzésre kapjuk fel a fejünket, mert felrázó jellegű figyelmeztetést takar. Például érdemes néhány változtatást eszközölni zilált külsőnkön, lelket önteni elmacskásodott végtagjainkba és elgondolkodni azon, nem meredtünk-e mostanában túl gyakran eszelős tekintettel egy pontba vagy nem toporzékoltunk-e órák óta egy zárt ajtó előtt. Ha csak nem vagyunk büszkék arra, hogy egy jól kifejlett zombihoz hasonlítunk. "A holtak hajnalá"-nak statisztái ugyanis egytől egyig rút zombik, kiknek néhány túlélő százával trancsírozza véresre a fejét, felgyújtják őket vagy felszeletelik láncfűrésszel, de hiába, mert még így is marad belőlük elég ahhoz, hogy ezrével álldogáljanak a Pláza előtt az utolsó élő vásárlókra várakozva vagy kiszámíthatóan, mégis igen nagy riadalmat keltve bármikor előbukkanjanak a világ valamely sötét zugából.
E horror tehát a zombik bevetésével dolgozik, kiknek tulajdonképpen szegényes, de igen hatásos eszköztáruk van a rémisztésre és roppant kitartóak. Egyféle cselekménysort tudnak, de azt rendületlenül művelik: oszló hullatetemek formájában jönnek, vágtatnak felénk, hörögnek és harapnak, s néhány röpke óra alatt zombivá fejlesztik áldozataikat. Mint megtudjuk róluk, a zombi nem beszél, gyalog jár, a csapatmunkára épít, kutyába ritkán harap, s fejbelőve elhallgat. Nagy hatásfokukat főként annak köszönhetik, hogy ezúttal nem csupán a hátsó kertben vagy a temetőben tenyészik belőlük néhány megbabonázott egyed, mint a békebeli zombifilmekben. A zombiság egész Amerikát ellepő járványként jelentkezik. Az "Amerika ezt is megoldja" már nem tűnik valós ígéretnek, a túlélőknek esélyük sincs arra, hogy hollywoodi filmhez méltón világmegmentősdit játszanak.
"A holtak hajnala" egy 1979-es George A. Romero horror, a "Dawn of the Dead" remake-je. Az eredeti egy a vietnámi háború és a hidegháború táján keletkezett zombi-trilógia középső darabja volt, mely beigazolta azt a feltételezést, hogy az alantasnak tekintett műfaj, a horror gyakran társadalmi félelmekből táplálkozik, s alkalmas arra, hogy társadalomkritikát fogalmazzon meg. Az elsőfilmes Zack Snyder 2004-es variációjában a második mellett már a legpesszimistább végkicsengésű harmadik részt ("Az élőholtak nappala") is felvillantja, melyben a csekélyszámú túlélő egy szigetre menekül.
Hogy mi "A holtak hajnala" tulajdonképp? Iraki sokkhatás alatt elkövetett rémálom? Világvége forgatókönyv, melyben élőhalottak özönlik el a Földet? Teltház a pokolban? Hogy nem ilyen feltámadásról volt szó? A válasz és a megnyugtató befejezés ezúttal elmarad, horrorfilmben hallgatnak az angyalok. Nincs mese, "A holtak hajnala" kőkemény zombifilm, mely nem sok szabad pillanatot hagy a fellélegzésre. Még két felirat közé is csattogó állkapcsok vérszomjas hörgését és kivájt szemgödrök lüktetését zihálja szünetjelként.
