A spanyol nyelv varázslatos. Dallamos, kellemes, egyszerűen lenyűgöző. Ráadásul sokan beszélik, sokan szeretik. A spanyol film is ilyen. Sajátos, egyedi és nem lehet megunni. Olyannyira eredeti atmoszférája van, hogy egyetlen filmkockából tudni lehet mire számíthatunk. És a színésznők!? Mind varázslatosak. Épp ezért lehetetlen nem szeretni a kortárs spanyol alkotásokat...
A magyar fordítás a filmnek az Utcalányok címet adta, pedig az eredeti sokkal kifejezőbb és találóbb. Princess. Két lány története, két hercegnőé. Egyikük spanyol utcalány, a másik félvér dominikai mesztic lány. Mindketten az utcán keresik a pénzüket, H társaihoz - a bevándorló feketékhez - hasonlóan csak boldogulni akar, pénz keresni minden áron, hogy támogathassa családját, otthon maradt pici fiát. Helyzetükből adódóan azonban olcsóbban dolgoznak, mint spanyol kolléganőik, van is viszály nem kevés. A két lány mégis szóba áll egymással, a közös sors, a közös élet összehozza őket. Pedig Caye (Candela Pena, a Mindent Anyámról Ninája, a Torremolinos 73 Carmenje) nem is feltétlen szorul erre a munkára. Ő csak nagyobb mellekre nyűjt. Zulema (Micaela Nevárez) azonban letelepedési engedélyre, a szükséges papírokra. Mikor egyik ügyfele - aki a kellő iratok beszerzésében segít neki - elveri, Caye siet a segítségére. Barátság alakul ki közöttük.
Két magányos ember találkozásáról szól a film, két meg nem értett lélek egymásra találásáról. Bár mindkettőjüknek van családja, mégis egyedül próbálnak boldogulni a világban. Mindkettő lelkét ugyanaz az elmondhatatlan titok terheli, amit munkájuk jelent számukra. Hiszen bevallani nem lehet, a család semmiképp sem tudhatja meg és a férfiaknak is meglehetősen nehéz beadagolni ezt. Társat találni majdhogynem lehetetlen, ha akad is jelölt, ideig-óráig tarthat csak a kapcsolat. Minden tekintetben egymásra vannak hát utalva, egyedül ők képesek átérezni és átélni az ismerős helyzetet.
Fernando León de Aranoa rendező filmje közös történetüket meséli el, de oly módon, hogy cseppet sem unalmas, nem közhelyekből próbálja a történetvázat felépíteni. Miközben a nők megaláztatása is helyet kap a filmben, nem ez válik a film központi kérdésévé, hanem sokkal inkább a mélyen húzódó mozgatórugók. Mindezt pedig nem szájbarágós módon teszi a rendező - bár sokszor abba az apró hibába is beleesik, hogy nem fejt ki minden szálat eléggé - hanem a nézőre bízza az értelmezést, s a magyarázatkeresést. Csupán annyit lehet felróni neki, hogy a filmet többször is lezárja, aztán mégsem tudja elengedni a témát. Épp ezért kicsit hosszúra is sikeredett, mert egy olyan szálat is beleszőtt, melyre talán nem is lett volna szükség. Azonban ez nem vesz el cseppet sem a film élvezetéből. Tartalmas, izgalmas film. Vérbeli spanyol alkotás.
