Ha egy film temetéssel kezdődik, azt azért sejthetjük, hogy valószínűleg nem fog ugyanezzel végződni. Főleg, ha a cím alá azt írja a forgalmazó, hogy ilyen-olyan-amolyan vígjáték. Nincs is ez másképp a veterán horvát filmes, Rajko Grlić Családban marad című filmjében sem, meglepetésre azonban nem egy közhelyes, harsány trombitaszóval körített délszláv őrületet kapunk, hanem egy majdnem intellektuális, néha meglepően pikáns, finom humorral átszőtt felnőtt-filmet.
Határokon átkelő
Grlić, mondhatni, "jugoszlávnak" született. Családfájában megtalálható a hajdani soknemzetiségű Jugoszlávia szinte teljes egésze. Apai ágon bánáti szerb felmenőket találhatunk, anyai ágon bosnyák zsidókat, ő maga pedig a mai horvát főváros szülötte, s nyilván horvátnak is vallja magát. Apja ismert filozófus. A prágai Művészeti Akadémia filmfakultásán egy évfolyamban végez a leghíresebb délszláv filmessel, Emir Kusturicával. 1970-től folyamatosan készít filmeket, drámákat, komédiákat, sőt kalandfilmeket is; melyek közül néhány (pl. a '78-as Bravo, Maestro) szép fesztiválsikereket is elér. Jugoszlávia felbomlása utáni polgárháborús időszakot az USA-ban tölti, azonban ez a rövidre tervezett kiruccanás majd' tíz évig tart. Az ezredfordulón tér vissza közben darabokra szakadt hazájába. 2002-ben jelentkezik újra filmmel, immár horvát "színekben", azonban a Josephine című filmet soha nem mutatják be, mivel a gyártó cég még a film készülte közben csődöt jelent. A 2006-os Határátkelő viszont már igen nagy feltűnést kelt, bizarr témájával is (egy szifiliszes határátkelő-parancsnok abszurd tragédiája bontakozik ki a filmben), de elsősorban azzal, hogy Grlić e filmprodukció erejéig újra összefogja a hajdani Jugoszlávia egymásra amúgy zsigerből köpködő tagnemzeteit. A film a jugoszláv polgárháború szörnyűségei után szinte elképzelhetetlenül, de éppen ezért példamutató módon, szerb-horvát-szlovén-macedón koprodukcióban készül el… A Családban marad című filmjének forgatása ezután indul el 2009-ben, melyben továbbra is sikamlós témában utazunk tovább.
Obszcén felütés
[img id=243517 instance=1 align=left img]A délszláv filmek egyik legismertebb arca, Miki Manojlović közeledik egy kórház folyosóján egy másik pofával, a szakállas Bojan Navojeccel. Benyitnak az egyik szobába, ahol az ágyon egy idős, ősz hajú férfi fekszik. Az éjjeli szekrényen egy jegyzetfüzet, benne szögletes rajzok kéjvágyó nővérekről, peckes erekcióval küzdő betegekkel és efféle pajzán, de remekbe szabott rajzocskákkal. Az ágyon a híres festő éppen a lelkét leheli ki kéjesen cinkos mosolyba merevedve, miközben a két pofa a rajzokon, apjuk rajzain röhög. Apa csak egy van… De az alma sem esik messze a fájától, hogy tovább sorjázzam a közmondásokat, hiszen Nikola (Manojlović) és Braco (Navojec), a két fiú sem veti meg a női nemet és a szexet – a film további cselekménye tehát éppen e témában fog továbbforogni.
Apa csak egy van
Grlić újkeletű állandó szerzőtársával, a nála éppen egy generációval fiatalabb, ám a kortárs horvát irodalomban már komoly sikereket arató Ante Tomićcsal szép, szimmetrikus szerelmi sokszöget alkottak meg. A két átellenes csúcson Nikola és Braco csücsül, a köztes kiszögelléseken pedig nők, szerelmek, kisebb-nagyobb kalandok, melyek aztán valahogyan mind szoros kötelékbe kerülnek egymással; ha máshogyan nem, hát összeköti őket a légyott helyszíne, az apa immáron üres műterme. A film bonyodalmát e légyottok egyszer kívánt, máskor pedig nem várt eredményei, a gyermekek okozzák, valamint az, hogy az anya mindig ismert, az apa kiléte viszont –a történet furcsa csavarjainak hála– már korántsem biztos. Nem a délszláv filmektől megszokott harsány, bővérű komédiázást kapjuk e mozitól. Az alkotók kifejezetten hűvös, szinte skandináv hangulatú drámában gondolkodtak, melyben azért természetesen adódnak humoros pillanatok is. A cselekmény szolid fordulatokon keresztül halad a derűs végkifejletig, közben szépen bomlanak ki a már nem teljesen fiatal korosztályra jellemző problémák a különböző testi jellegűektől az anyagi természetűeken át a lelki eredetűekig, beleértve a híres, rettegett és sokat emlegetett "kapuzárási pánikot" is. Jellemző, igazi, mondhatni ismerős karakterek épülnek fel a történetben, részben az ügyes forgatókönyv, részben a szellemes dialógok, részben a hiteles színészi alakítások útján. A merész, de mindig esztétikus szexjelenetek mindig a jó ízlés határain belül maradnak, ebben a legmeredekebbet még mindig az apa a kezdő képsorokban látott skiccei mutatják. Mindent összevetve, okos, intelligens film Grlić vígjáték és a dráma között biztosan egyensúlyozó Családban marad című mozija, mely kasszát biztosan nem fog robbantani, de érettebb pároknak talán kellemes szórakozást nyújthat.
Kinek ajánljuk?
- A távlati terveikben feltétlenül hívő szerelmeseknek.
- A kapuzárási pániktól rettegő, felelős beosztású férfiaknak.
- Wannabe lakberendezőknek.
Kinek nem?
- A mély, felforgató élményre vágyóknak.
- Akik mélyen hisznek a család egységének szentségében.
- Izgalomra, szemkápráztató látványosságra vágyó nézőknek.
6/10
