Gavrilo Princip, minden anarchisták legnagyobbjának nevéhez komoly tett fűződik: az osztrák trónörökös ellen Szarajevóban elkövetett sikeres merénylettel olyan események láncolatát indította el, amely az első világháború kirobbanásához vezetett. A filmezést a volt Szovjetunióban tanult Tóth Tamás, legújabb alkotásában a mindenkori útkereső fiatalság lázadását és annak hiábavalóságát helyezte górcső alá: egy anarchista pár kapcsolta napjaink Budapestjén.
Gábriel, a húszas évei közepén járó srác életének minden pillanatát a Nagy Orgyilkos életének tanulmányozásának szentelte, olyannyira, hogy sajátmagát is Gavrilo-nak szólíttatja. Szemlátomást készül valami nagy és világrengető tett végrehajtására. Egyébként teljesen hétköznapi figura, az ebédet hordja magatehetetlen nyugdíjasoknak, odaadással gondozgatja a vele élő idős, de vagány Fannit.
A városban azonban él egy másik furcsa fiatal is. Majka, a kertész lány a trópusi növények nevelgetése mellett pulóvereket kötöget adományként egy szeretetszolgálat számára. De rájön egyszer, hogy a szolgálat az összegyűjtött holmikat külföldre csempészi, ahol busás haszonnal ad túl rajtuk. Hirtelen felindulásból a tetteseknek ugrik, de azok a vékony fiatal lányt könnyűszerrel leszerelik. Ekkor elhatározza, hogy enyhén pszichopata, és fegyvermániás apjától dinamitot szerez, és felrobbantja a gaz csencselőket. Gavrilo épp a világ folyásán felindulva autókázik a városban, Majka pedig a kudarcon feldühödve, fejét lehajtva tapossa biciklijének pedáljait, amikor egy kereszteződésben, szinte törvényszerűen, karambol formájában összetalálkoznak.
Felfedezve egymás hasonlóságát, a kettejük között kialakuló kapcsolat egy közös akcióban csúcsosodik ki: a dinamittal felrobbantják a gaz pulóvercsempészek teherautóját. A sikeren felbuzdulva további nagy terveket kezdenek szövögetni, de Majka fura apjának köszönhetően, sorsuk furcsa, tragikomikus, groteszk fordulatot vesz...
A főhősei szimpatikusak a nézőnek, hiszen a fiú elesett öregembereken segít, a lány növényeket nevel, s mindketten elkeseredve érzékelik az őket körülvevő világban tapasztalható bűnt, igazságtalanságot. Ráadásul rendelkeznek a tenni akarás tulajdonságával is, és ehhez a lelki-szellemi támaszt a klasszikus, történelmi anarchizmusban találják meg, mentesen minden napjainkban oly divatos anti-globalizációtól, mekdonaldsz-ellenességtől . Tiszta lázadók ők, tiszták a szándékokkal, de eszközeik már sokkal kevésbé, mert a békés terrorizmus fából vaskarika.
Tóth Tamás azonban hiába próbálja a nagyobb hitelesség megteremtéséért kedvesen, szeretetteljesen és kellő iróniával elmesélni Don Quijote-i hőseinek történetét, mégsem hiszem ezt az egészet el. Hogy ennek a szó rossz értelmében vett amatőr színészi alakítások az okai, vagy a sokat emlegetett pénzhiány, vagy csak egyszerűen az egész stábot meglepő általános indiszponáltság? Nem tudom. Mindenesetre tény, hogy G.Tóth Kinga kapkodó kamerája nem tudja mit kellene megmutatni, a máskor kitűnő Melis László zenéje nem passzol sem a történet ideológiai vonalához, sem a képek sodrához, nem húz alá, nem ellenpontoz, nem tesz idézőjelbe semmilyen történést. A színészek közül egyedül a Fannit alakító Temessy Hédi tett meg minden tőle telhetőtt, de még az ő alázatos alakítása sem tudott a film javára válni, sajnos.
Naiv, elkapkodott, kidolgozatlan film az Anarchisták. Kár ezért, mert a magyar film vérzivataros időszakában, igazán szükség lenne valóban a fiatalokhoz szóló őszinte mozikra. Azt kell mondanom azonban, megint feleslegesen dobtunk ki sok milliót az ablakon. Nézzünk ennek ellenére magyar filmeket, nézzék meg ezt is, hátha csak én tévedek. Lehet, hogy Önöknek bejön.
