Jennifer Lopeznek angyali szemei vannak. Luis Mandoki filmjében azonban mégsem az ő tekintete játssza a főszerepet. Sokkal inkább Catch (a sztárrá válást lassacskán elkerülni képtelen Jim Caviezel) szempárja ad találgatnivalót mind a szereplők, mint a nézők számára.
Sharon Pogue (azaz Lopez) Chicago legromlottabb negyedében szolgálatot teljesítő rendőr. A tipikus "film-rendőrnő" valamennyi sztereotípiájával bír: makacs, erőszakos, csak a munkájának él, s amit a leginkább nem mer bevallani még önmagának sem: iszonyúan magányos. Szülei egy családi botrány hatására kitagadták, még saját bátyja sem érintkezik vele szívesen. Sőt, a FÉRFI is hiányzik az életéből. Ugyan együtt lóg a kollégáival- barátoknak még hatalmas jóindulattal sem nevezhetnénk őket-, de rajtuk kívül csak huligánokkal és bűnözőkkel találkozik.
Catch (Caviezel) a környéken élő rejtélyes alak. Senki sem tud róla túl sokat, egy üres lakásban él, egyedül, s a társas interakciók számára kimerülnek a heti bevásárlásban, amelyet egy mozgássérült asszony számára végez, aki az egyetlen kapocs a múltjával. Catch is segíteni próbál embertársainak, ám ő nem a bűnüldözés eszközeivel. Rosszkedvűnek tűnő idegenekre mosolyog rá, ám ő maga nem vár el mosolyt viszonzásul. Önzetlensége azonban szemet szúr a gyanakvó környékbelieknek, s az "idill" elillanása elkerülhetetlennek tűnik.
Ilyen körülmények közt találkozik e két elveszett lélek. Egy akció során ugyanis Sharon-t támadás éri és nem más siet a segítségére, mint az éppen arra járó Catch?
A két idegen közt megnyilvánuló vonzalom már a kezdetektől szinte kézzel fogható. A boldog beteljesülés útjában azonban számtalan akadály áll még, nem utolsó sorban saját maguk...
Luis Mandoki mindig is érzelmes filmjeiről volt híres, gondoljunk csak a Meg Ryan-t alkoholistává változtató "Ha a férfi igazán szeret", vagy az "Üzenet a palackban" című munkáira. Mostani mozija sem mentes a szinte túláradó érzelmektől. Catch alakját mintha egyenesen az Angyalok városából szalajtották volna, akinek égi rendeltetése, hogy felrázza saját és Sharon megrekedt életét. A rendező szokásával ellentétben most mégsem merült el a negédesség mocsarában, nem utolsó sorban remek színészeinek köszönhetően. Caviezel valóban angyali, Lopez pedig végre nem csupán a legtetszetősebb díszleteleme az egyes beállításoknak. Sőt, néhány jelenet erejéig még azt a luxust is megengedheti magának, hogy a dögös rucikat kinyúlt rongyokra cserélje, s a külsőségek helyett képes valódi játékkal lekötni a nézők figyelmét.
Az "Angyali szemek" könnyes-bús történet szerelemről, elidegenedésről, valamint önmagunk felfedezéséről. Olyan történet, amelynek mi is a szereplői vagyunk nap mint nap. Legfeljebb nem Lopez és Caviezel partnereiként...
