Az, hogy a fodrásznál lehet a legaktuálisabb pletyiket hallani, nos, ez már régóta közismert tény. Az ember beül egy hajnyírásra,
András Ferenc legújabb műve időutazásra invitálja a gyanútlan mozilátogatót. Bár filmje a jelenben játszódik, s az alkotók
Mindannyian, mindig ugyanazokat a köröket futjuk. Hiába fogadjuk meg, hogy tanulunk a múlt eseményeiből, korábbi hibáinkat
Egy újabb ázsiai filmrendező készül megvetni lábát Hollywoodban. Wych Kaosayananda (aki az egyszerűség kedvéért Kaos néven
Mialatt Pókember éppen téli álmát alussza a sarki pókhálószobában, Superman még mindig nem tudta eldönteni, hogy ki is legyen az új szabója, Batman pedig legújabb önmagát keresi, addig a leállósávban szépen beelőzött egy itthon kevésbé ismert vetélytársuk, Daredevil- a fenegyerek.
Úgy tűnik, a kísértetektől hemzsegő kastélyok és elhagyatott házak kezdenek kimenni a divatból, s helyüket az elátkozott óceánjárók veszik át. Steven Beck rendező filmje, a "Szellemhajó" lényegében nem több mint a már számtalanszor oly jól bevált formula újrahasznosítása, egy-két remek színésszel, na meg pár profinak mondható vizuális trükkel megbolondítva.
Úgy látszik, a nyolcvanas-kilencvenes évek egykori akciósztárjainak végleg bealkonyult. Először Jean Claude van Damme tüntette
Új városi legenda van születőben. A szóbeszéd szerint egy rejtélyes videokazetta szedi áldozatait. Mihelyst valaki megnézi, megcsörren a telefon és egy gyermekhang közli, hogy az illető hét nap múlva meg fog halni...
Szar az élet. Főleg, ha egy gyárban robotolsz napi tíz órát, miközben a műszakvezető rosszalló tekintete folyamatosan perzseli
Oscar (Aaron Stanford) egyáltalán nem nevezhető tipikus amerikai tinédzsernek. Britney dalszövegei helyett Voltaire-t olvas,
Frank Abagnale minden idők legfiatalabb és egyik legeredményesebb szélhámosaként vonult be a kriminalisztika történetébe. Tizenhat éves alig múlt, amikor elszökve a szülői házból saját lábára állt, és a kétkezi munka elég sajátságos válfaját választotta a megélhetés biztosítására: csekkeket kezdett hamisítani. Története szinte kiáltott a megfilmesítésért, s Hollywood nem tudott ellenállni a csábításnak; a fiatal csaló életéből Steven Spielberg forgatott könnyed, szórakoztató vígjátékot.
Nehéz dolga van a kritikusnak, amikor valami értelmeset próbál mondani egy olyan filmről, amelynek alkotói éppen erre a kvalitásra,
Roger Mitchell, a tündéri Notting Hill megrendezése után most kihagyta a szirupot új filmje receptúrájából. Kíméletlen, őszinte és okos thrillert rendezett két férfiről, akik más-más közegből érkeztek, akik teljesen másfelé tartanak, de útjaik egyszer véletlenül keresztezik egymást, és onnantól kezdve semmi sem marad a régi kerékvágásban.
Úgy látszik, a Disney alkotóműhelyei mára kifogytak a feldolgozni való örökzöld mesékből. Bambi, vagy Hófehérke meg az ő
Roland Emmerich, a Tökéletes katona és a Függetlenség napja rendezője különös vonzalmat táplál az ötvenes évek mutánsinváziós
A bárányok hallgatnak című film vitathatatlanul a sorozatgyilkos-thrillerek egyik legjobban sikerült darabja. Így nem csoda, hogy Hollywood igyekszik minél jobban kihasználni a kannibál pszichiáter, Hannibal Lecter alakját.
Steven Soderbergh-et imádja Hollywood. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tavalyi Oscar-gála, amikor két filmjéért is jelölték
Pal Sletaune a Ponyvalevél című filmmel vált ismertté Európa-szerte. Bohókás, sőt, majdhogynem őrült karakterei és sokrétű
Philippe Grandrieux egyre inkább a francia David Fincher-nek is tekinthető. Korábban ő is videoclipeket készített, aztán
Guillermo del Toro, mexikói szármzású rendező neve itthon elsősorban hollywoodi munkái, a Mimic vagy a Penge 2 okán ismert.