Úgy látszik, a Disney alkotóműhelyei mára kifogytak a feldolgozni való örökzöld mesékből. Bambi, vagy Hófehérke meg az ő törpéi mára divatjamúlttá váltak, míg a közelmúlt musical-jelleget kölcsönző, futószalagon gyártott filmjei pedig mostanra teljesen kifulladtak. A változás szele tehát kénytelen-kelletlen az Egérbirodalmat is megérintette. Az idei év nagy durranásának szánt Lilo és Stitch-ben például az egykor volt szépség helyét egy hawaii árva kislány veszi át, míg a neki szánt szörnyeteget a világűrből importálták. Ez pedig igen szokatlan kombinációnak tűnik, főleg Disney-mércével nézve.
Idén a legnagyobb konkurens, a DreamWorks is egy hagyományos animációval készített filmmel (Szilaj) szállt ringbe, így a veterán mesegyár is hasonló filmmel próbálkozott.
A történet középpontjában a Disney rajzfilmek történetének eddigi legvalószínűtlenebb barátsága áll. Lilo árva kislány, akit a nővére nevel. Mindketten a meseszép Hawaii-on élnek. Ebbe az idillbe pottyan be Stitch, a genetikailag manipulált, rosszcsont űrlény, aki saját gazdái elől menekül el a Turo bolygóról. A bolygóközi vándor kényszerleszállást hajt végre a Földön, s éppen Hawaii-on sikerül földet érnie.
Stitchet a gyerekek kutyának nézik, így aztán könnyen fogadja magukhoz Lilo és nővére, Nani. Természetesen őszinte és mély barátság alakul ki a két, egymástól gyökeresen eltérő karakter között, de az édeni állapot nem tarthat soká - Stitch üldőzői hamarosan felbukkannak, hogy hazavigyék a mihaszna űrkoalát...
Furcsa hibrid született a Disney boszorkánykonyhájában. Bár a törekvés, hogy a hagyományos animációt is életben tartsák az elszaporodó, teljes egészében számítógépekkel készített filmek mellett, mindenképpen üdvözlendő, az űrlényes téma szinte predesztinálja a filmet a computeranimáció alkalmazására. Ehhez képest az animáció színvonala messze elmarad az elmúlt tíz évben a mesegyártól megszokottakhoz képest. A rajzok alig jobbak, mint a szombat reggeli Kölyökklubban vetített televíziós sorozatoké.
Ezt még az az örömteli tény sem tudja igazán ellensúlyozni, hogy - a tavalyi Atlantiszhoz hasonlóan - most is elmaradnak a musical elemek. Ömlengő betétdalok helyett Elvis Presley best-of albumát hallgathatjuk, s a rock'n'roll határozottan jól áll még a kisnövésű földönkívülieknek is.
Kellemes szórakozást nyújtó filmecske tehát a Lilo és Stitch, ugyanakkor sokkal több is lehetett volna belőle. Az már most biztos, hogy bár szerez majd néhány örömteli pillanatot kicsiknek és nagyoknak egyaránt, újkori Szépség és a szörnyeteg mégsem lesz belőle. Az animációs filmek versenyét idén tehát kétségkívül a Jégkorszak nyeri, s ezen még Stitch űrhajójának lézersugarai sem változtathatnak...
