Úgy tűnik, a kísértetektől hemzsegő kastélyok és elhagyatott házak kezdenek kimenni a divatból, s helyüket az elátkozott óceánjárók veszik át. Steven Beck rendező filmje, a "Szellemhajó" lényegében nem több mint a már számtalanszor oly jól bevált formula újrahasznosítása, egy-két remek színésszel, na meg pár profinak mondható vizuális trükkel megbolondítva.
Az impozáns nyitányban azt láthatjuk, amint az Antonia Graza nevű luxushajó utasai valami szörnyűségnek lesznek az áldozatai, egyetlen "szerencsés" kivételtől eltekintve. A történet mintegy negyven évvel később folytatódik, amikor is egy kalandvágyó, eltűnt hajóroncsok felkutatásából élő csapat bukkan a szerencsétlenül járt egykori luxusjárműre. A kalandorok vezetője Murphy kapitány (Gabriel Byrne), aki hatalmas anyagi hasznot remél az anno nyomtalanul eltűnt óceánjáró megtalálásából. Ám hamarosan egyre több baljós kalandba keveredik a legénység, s rá kell döbbenniük, hogy bár sem utasoknak, sem legénységnek nincsen semmi nyoma az Antonia Graza-n, attól függetlenül a ronts korántsem annyira elnéptelenedett, mint elsőre hitték.
Egy, a kísértethistóriák kliséivel operáló, így aztán nem igazán eredeti, ugyanakkor nagyon profin elkészített film kerekedett ki Steven Beck második rendezői próbálkozásából. Az ajtók természetesen maguktól nyílnak, mint minden első osztályú szellemkastélyban, cigaretta parázslik a hamutartóban, amelyet elvileg senki sem használt immáron négy évtizede, fellógatott holttestek és ijesztő alakok jelennek meg majd tűnnek el nyomtalanul. Persze a hanghatások és a hirtelen vágások is folyton borzolják idegeinket, ugyanakkor ezektől még nem működhetne a film, s nem jelenthetne igazi kikapcsolódást, márpedig a "Szellemhajó" valóban szórakoztatóra sikeredett. Köszönhető mindez elsősorban Gabriel Byrne (Stigmata), valamint a Vészhelyzet főnővéreként megismert Julianna Margulies remek játékának, amely a horror eme alfajára azért általában nem igazán jellemző, valamint annak a mindent átfogó, valóban hátborzongató atmoszférának, amelyet a kiváló művészeti rendezés és az elsőrangú fényképezés teremtenek meg.
Ha tehát a lelki terror helyett inkább az ijesztgetés hagyományosabb formáinak szeretnénk kitenni magunkat, nyugodtan válasszuk a "Szellemhajót". Izgalmas és szó szerint szellemes másfél órás utazásban lehet részünk.
