Idén kétszáz éve, 1825. február 18-án született Ásvai Jókay Móric, vagy ahogy mindenki ismeri: Jókai Mór. Igaz, a legenda szerint nem szerette, ha „Mór”-nak hívják, eredeti keresztneve jobban tetszett neki. Egyszer írótársa, Tóth Lőrinc írt neki levelet, és úgy kezdte: „Kedves barátom, Mór!”, mire ő így indította a választ: „Kedves barátom, Lőr!”. Jókai nem csak remek író volt, aki gördülékenyen és izgalmasan tudott mesélni, de mindig ráérzett az olvasói igényekre is. Fordulatos regényei remek alapanyagul szolgálnak a filmekhez, ám az író nem volt elájulva a mozgóképtől, mikor az 1800-as végén először találkozott vele külföldön:

„Csodálatos egy valami ezek a mozgóképek, amelyek, mint a bogár a falon, másznak. Amikor őket először Nizzában láttam: elbámultam, elképedtem azon, hogy az ördöngös fotografálómasina mi mindenre képes. Nagy kár, hogy nem színesek, akkor többet tudnának mutatni és mondani. A nizzai kávéházban és utána Genuában, ahol még egyszer láttam őket, az emberek úgy tódultak hozzá, mintha búcsú vagy vásár volna. Ha az emberek megunták, úgyis oda fog kerülni. A vásárra. A cirkusz- és trapézművészek közé. Nagyon szeretném, ha ezek a falon mozgó képek Pestre is kerülnének. De örülne a sok lateiner és delnő rajta.”

Jókai ellentmondásosan viszonyult a filmhez, hiszen egyszerre csodálta és vásári mutatványosságnak tartotta azt. A mozgókép végül „Pestre is került”, sőt, Jókai Mór regényei is megjelentek a „falon”, többségük már színesben. A szerző születésének kétszázadik évfordulójára összeszedtük a hét legjobban sikerült filmet, amely Jókai művei alapján készült.

Az aranyember (1918); Az aranyember (1936); Az aranyember (1962)

Az első adaptáció mindjárt három, ugyanis az 1872-ben megjelent regényt háromszor is vászonra vitték. Először 1918-ban készített belőle némafilmet Korda Sándor: az eredetileg háromrészes alkotásból a Németországban forgalmazott közel másfél órás verzió maradt fenn. 1939-ben Gaál Béla, a Meseautó (1934) rendezője készített adaptációt a regényből, de legtöbben az 1962-es filmet ismerik, amit Gertler Viktor rendezett. Az aranyember a kor legnagyobb színészeit vonultatja fel, még a legkisebb mellékszerepben is, és

ez volt az első szélesvásznú magyar film.

A boldogságkeresésről szóló történet középpontjában Tímár Mihály áll, aki kétfajta élet és két nő közt őrlődik. Az árulásokkal és intrikákkal átszőtt sztori egyszerre érzelemgazdag, izgalmas és tanulságos – talán az egyik legjobban sikerült Jókai-mű, aminek hangulatát és mondanivalóját az 1962-es verzió adja vissza legjobban.

Az 1918-as és az 1962-es Az aranyember elérhető a Filmio kínálatában. A három film korábban megjelent DVD-n, egy kétlemezes, extra kiadásban.

A kőszívű ember fiai (1965)

Jókai 1869-es regénye az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak állít emléket, és három testvért követ, akik három különféle utat választanak. A regényből Várkonyi Zoltán készített kétrészes filmet: a játékidő 158 perc, ami mai szemmel nem is tűnik olyan soknak, hogy ketté kelljen bontani.

Vérbeli kalandfilm ez huszárrohammal, lovaspárbajjal, városostrommal, kémkedéssel, árulással, szerelemmel és hősies önfeláldozással.

Ez a film volt a nyitánya Várkonyi Jókai-adaptációinak, amire mindjárt rátérek, de előbb egy érdekesség: a farkasok vonyítását, ami az oroszországi menekülés alatt hallatszik, Alfonzó adta elő az utószinkron során.

A film elérhető a Filmio kínálatában.

Egy magyar nábob (1966)

Várkonyi talán legjobb Jókai-adaptációja 2012-ben méltán került fel a legjobb 53 magyar filmet felvonultató listára. Az 1854-ben megjelent regény a régi magyar nemesség elmúlását örökíti meg. A főszereplőt, Kárpáthy Jánost (Bessenyei Ferenc) az író létező személyről, Wenckheim József Antalról (1780–1852) mintázta, de az ötletet a felesége adta, aki Szolnokról Nagyváradra utazott, és a négynapos út hatalmas sártengereken vezetett keresztül, de korábban személyesen is találkozott az alföldi dinasztia fejével, akit Józsa Gyuriként ismertek.

„Ez volt az első eszmecsíra, a miből én a »Magyar nábob«-ot megköltöttem.”

– írja Jókai. A film esszenciálisan hozza a regényt, főként annak emlékezetes nyitójelenetét: a féktelen mulatozást a sártenger közepén álló kocsmában. Amúgy érdemes odafigyelni, mert Várkonyi egy cameo szerepben is feltűnik: ő Maszlaczky ügyvéd, Kárpáthy Abellino (Darvas Iván) barátja.

A film elérhető a Filmio kínálatában.

Kárpáthy Zoltán (1966)

Az Egy magyar nábob folytatása, amit szintén Várkonyi rendezett, ráadásul egyszerre készítette el a két filmet, és ez is ott van az 53 legjobb magyar film közt. A cselekmény 18 évvel az Egy magyar nábob után veszi fel a fonalat, Kárpáthy János fia, Kárpáthy Zoltán 18. születésnapján. Őt az a Kovács István alakítja, aki majd a szintén Várkonyi által rendezett Egri csillagok (1968) Bornemissza Gergelyeként lesz igazán népszerű.

A film már-már egy tárgyalótermi krimivel ér fel, de van benne árvízi mentés és románc is.

Az árvízjeleneteket amúgy egy elhagyott strandon vették fel a Rákos-patak mentén, ahol a díszletet vízzel árasztották el.

A film elérhető a Filmio kínálatában.

Fekete gyémántok (1976)

A negyedik film a listán, amit Várkonyi Zoltán rendezett, mert valljuk be, senki nem értett úgy a történelmi filmekhez, mint ő. A kevésbé ismert,

1870-es Jókai-regény főhőse Berend Iván, a korszak férfi-ideáljának megtestesítője, aki bátor, önfeláldozó, nem lehet legyőzni sem kardvívásban, sem ivásban, és mindig a haza ügyét helyezi előtérbe.

A filmben Huszti Péter alakítja ezt a tudós embert, aki egy vidéki kőszénbánya tulajdonosa, de most egy régi osztálytársa azon mesterkedik, hogy tönkretegye őt. Igazi Jókai-történet tőzsdespekulációval, átveréssel és bonyolult szerelemmel.

A film elérhető a Filmio kínálatában.

Ez is érdekelhet

Várkonyi Zoltán legjobb történelmi filmjei

1912. május 13-án, azaz 110 éve született Várkonyi Zoltán színész, rendező, színházigazgató, aki már 1979 óta nincs köztünk, és akinek a legjobb történelmi kalandfilmjeinket köszönhetjük. A PORT.hu olvasóinak szavazatai alapján az alábbi rangsor állt össze.

Lássuk!

A nagyenyedi két fűzfa (1979)

Bán Róbert tévéfilmje Jókai 1853-as elbeszélése alapján készült, amely először a Délibáb című szépirodalmi hetilapban jelent meg, majd egy évre rá az Erdélyi képek című novellagyűjteményben.

A történet valós eseményen alapul: a Rákóczi-szabadságharc idején megtámadták Nagyenyedet, és kollégiumi diákok is részt vettek az ütközetben.

Jókai nem a kuruc-labanc ellentétre helyezi a hangsúlyt, őket fosztogató hadakként mutatja be, ellentétben a békés polgárokkal. A diákok hősies harca és önfeláldozása mellett egy tragikus szerelmi kapcsolatot is középpontba állít. A filmben a szerelmespárt Józsa Imre és Málnai Zsuzsa alakítja.

Szaffi (1985)

A lista többi filmje mind az eredeti Jókai-mű címét viseli, de akárhogy keresed, olyat sehol sem találsz, hogy Szaffi. Dargay Attila animációs filmje ugyanis az 1885-ös regény, A cigánybáró elég szabad adaptációja. A forgatókönyvet Dargay, Nepp József és Romhányi József írta, és hogy megmutassuk, milyen zseniális rajzfilmet hoztak ki Jókai regényéből, talán egyetlen idézet is elég:

„Magasságos uram, én értelmiségi vagyok: méregkeverés, csekkhamisítás, adócsalás, filmkritika, ilyesmi.”

Amúgy a 17. században járunk, és egy Jónás nevű fickó szerelmet meg elásott kincset keres, miközben azt hiszi, hogy a csinos cigánylány macskává tud változni.

A film elérhető a Filmio kínálatában.

(via Gelencsér Gábor: Magyar ​film 1.0, Filmvilág Blog, Wikipedia)