Mads Matthiesen nem véletlenül hozta el az év felfedezettjének járó Európa díjat első filmjéért. A Teddy mackó egy rendkívül érzékeny történet egy hatalmas ember forradalmáról az őt leláncoló icipici asszonnyal szemben.
Dennis (Kim Kold) testépítő, hatalmas testi ereje azonban semmit sem ér madárcsontú anyjával (Elsebeth Steentoft) szemben, akivel a férfi 38 évesen is együtt él, és aki teljesen megfojtja őt szeretetével. Amikor Dennis nagybátyja elvesz egy thai lányt, a férfi úgy dönt, ő is Thaiföldre utazik, hogy feleséget találjon magának. Találkozik is Toival (Lamaiporn Hougaard), akivel egymásba szeretnek – csakhogy mindezt le kell tolni anyuka torkán is.
Matthiesen 2007-ben már készített egy 18 perces filmet Dennisről és anyjáról, de tény, hogy rejlett 92 percnyi lehetőség a témában – sőt. Bár a forgatókönyvet is jegyző Matthiesennek néhány jól megválasztott jelenet is elegendő volt, hogy érzékeltesse, hogyan uralkodik Ingrid kettejük életén, és hogyan folytat csendes háborút ellene fia, mégis úgy éreztem, hogy sokkal mélyebben is ki lehetett volna fejteni ezt a témát. Nagyon jól működik Kim Kold és Elsebeth Steentoft kettőse, hosszabban is elnéztem volna közös játékukat.
Míg a szereplők előtörténete vagy motivációja csak jelzésértékkel szerepel, addig Matthiesen Laust Trier-Morch operatőr segítségével szinte sportot űz abból, hogy Dennis méreteit minduntalan kihangsúlyozza, és azzal ellentétbe állítsa környezetét és jámbor természetét. Hatásosan működik is a kontraszt, a film legerősebb jelenetei pont azok, ahol Dennis ormótlansága ellenére is törékenynek és elesettnek látszik. A profi focistából testépítővé, majd színésszé vedlett Kim Kold tökéletesen oldja meg a feladatot, egyetlen másodpercre sem zökken ki a nagymackó szerepéből. Legfontosabb játszótársa, Elsebeth Steentoft igazi jutalomjátékot kapott az akaratos, de mégis szánni való anya karakterével.
Bár a filmet elsősorban a színészek viszik a hátukon, kijár az elismerés Sune Martin zeneszerzőnek is, aki játékos dallamaival nagy mértékben hozzájárul a film különleges hangulatához, és neki köszönhetjük azt is, hogy a Teddy mackó minden minimalizmusa ellenére is szeretetteljes filmként marad meg emlékeinkben.
