Viola Fields (Jane Fonda) médiadívát a tévécsatorna lecseréli. Hiába, a közönség a lapos hasú és üres fejű tinisztárokra kíváncsi, a beszélgetés nagyasszonya pedig nehezen boldogul velük. A kiselejtezett talkshowkirálynő a műfaj logikájának megfelelően alaposan idegösszeroppan, majd új életcél után néz: ideje egyetlen fiának kisgyermekkori vágyát beteljesíteni, irány Afrika, ó, hogy fog örülni a drága Kevin.
A harmincöt éves fiúgyermek azonban nem rajong a mama által ráosztott szerepért, Kevin (Michael Vartan) szerelmes, és egy lépést sem tenne választottja, Charlie (Jennifer Lopez) nélkül. Innentől a történet igen kiszámíthatóan sodródik a vígjátéki viszálykodásba. A kétségbeesett anyósjelölt egyre őrültebb csapdákkal, egyre gonoszabb fortélyokkal próbálja ellehetetleníteni leendő menyét, miközben az ifjú menyasszony az elnéző türelem erkölcsi magaslatáról egyre lejjebb merészkedik, és méltó ellenféllé furkálódja magát. A jellegtelen és erélytelen Kevin riadt naivitással békítgeti az igencsak temperamentumos feleket, akiket minden látványos békülés egyre haragosabbá, minden csörte egyre vérmesebbé tesz. Túl tud-e lépni Charlie a sok lesajnáló ajkbiggyesztésen, kioktató jó tanácson? Vajon beletörődik-e Viola az elkerülhetetlenbe, felnőtt fia önálló választásába? Annyit azért elárulhatunk, hogy nem kell nagyon izgulni.
Mindenkinek vannak fájó emlékei vagy legalább családi legendái a befogadtatás nehézségeiről. A vígjáték aránytalanná, túljátszottá teszi az óhatatlan konfliktusokat, így őszintén jól szórakozhatunk azon, ami jóval mérsékeltebb mennyiségben bárkinek életre szóló sérülést (esetleg bűntudatot) okoz. A családi komédia hálás műfaj és egyszerű terápia: mindenkit felment, mindenkit megnyugtat, hiszen legtöbben azért ténylegesen nem mérgezzük meg a menyünket, illetve nem rágatjuk szét kutyafalkákkal az anyós ruhatárát. Amiben pedig mégis magunkra vagy közeli hozzátartozóinkra ismerünk, abban mérsékletre és elfogadásra int minket, és ennél többet ilyen olcsón nemigen remélhetünk.
Az Anyád napja alkotói legalább három szempontból jó szimatú divatlovagok, és ezen erényük némiképp kárpótol az eredetiség teljes hiányáért. Egyrészt úgy tűnik, a legnépesebb mozinéző generáció a kamaszkori és főiskolai csetlések-botlások után új életszakaszba érkezett, az idei szezon a tinivígjátékok helyett a Vejedre ütök és a Csajom apja ideges típusú komédiáké. Másrészt adott egy nagy visszatérő, esetünkben a filmvásznon tizenöt éve nem látott Jane Fonda, aki lubickol a zsírleszívott és ráncfelvarrt nagyasszony szerepében. Az unalmasabb részek alatt többször is kiszámolható, hogy tényleg 68 éves, és minden filmbeli megjelenésekor bámulattal nyugtázható, hogy igen sokra képes a szépségipar. Harmadszor, a másik nő a mai popdíva, Jennifer Lopez, akinek legendásan nagy (vagyis a mai ideálnál érezhetően egészségesebb) feneke van. Egy merész ötlettől vezérelve a filmkészítők szakítottak az avítt beidegződésekkel: hihetetlennek tűnik, de ebben a filmben az anyós a sovány, aki nádszálderekával kérkedik. Aki ennél szellemesebb vagy nagyvonalúbb ötletekre vágyik, az a hét filmkínálatának ismeretében jobban jár, ha a videotékát választja. Akinek viszont már nagyon melege van otthon, az Anyád napjával bő másfél óra ártalmatlan szórakozásra lelhet egy légkondicionált multiplexben.
