Szoktunk-e a mozik székeibe süppedve, a vászonra bámulva arra gondolni, hogy a vásznon megjelenő kép, a hangfalakban megszólaló
Váratlan, mert látszólag nem következett a rendező eddigi műveiből; az Iszka utazását megelőző Miraq szépen fényképezett
A forgatókönyv kiindulópontja az éppen tíz esztendővel ezelőtti esemény: két lány Budapest külterületén egy vízzel teli üdítőspalackkal
Sokszor hiányoltuk az igényes irodalmi alapanyagot, de most nem lehet panaszunk, hiszen a forgatókönyv Bodor Ádám 1999-ben
Nincs szomorúbb annál a komédiánál, amelyiken nem tudunk nevetni. Pedig milyen üdítő lenne azt gondolni, amit a műfaj hirdet,
Az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak emléket állító filmekről eddig többnyire elismerően szóltunk, mert az esetlegesen
Nem baj, hogy Pozsgai Zsolt filmje nem készült el az 1956-os forradalom és szabadságharc fél évszázados fordulójára. Legalább
Török Ferenc harmadik játékfilmje a brókerek világába vezet. Mikor először hallottunk az előkészületekről, némi fenntartással
A második film még nem dönt el semmit, ám óvatosságra int, és következtetések levonására késztet a jövőt illetően. De semmiképp
Tóth Tamás alkotása az idei magyar mozgóképes szemlén a kísérleti és kisjátékfilm kategóriában indult, s most egész estés
A magyar néző számára némileg ismeretlen szerb rendező, Srdan Golubovic többszörösen díjnyertes filmje arról szól, lehet-e
Nincs szerencséje a hazai alvilágnak a magyar filmkészítéssel. Nem arra gondolunk elsősorban, hogy a törvényellenesen szerzett,
Akkor lépett tévútra az európai művészet, amikor megváltoztatta az ábrázolás nézőpontját. Nem felülről, egy felismert és
A hosszú, forró nyárnak, amelyet néhány forró zápor próbált enyhíteni, az volt a legszembetűnőbb tanulsága, hogy jó szívvel
Ha valaki számára ismerős Antal Nimród amerikai filmje, az csupán annyit jelent, hogy látott már életében horrort. Se többet,
Az európai kultúrtörténetben az egérfélék családjába tartozó patkányok neméhez a kártékonyság, a veszettség, mi több, a pusztulás
Moliere Jean-Baptiste életének fehér foltját próbálja kiszínezni Laurent Tirard francia rendező. Történt ugyanis, hogy a
Visszavonhatatlanul eltűnőben az elegancia a világból. Nem holmi túlzó kifinomultságot vagy éppen önkelletést értünk a fogalmon,
Tartsuk tiszteletben azt az esztétikai-poétikai alapvetést, hogy az elbeszélő nézőpontja, értékrendje nem azonos az alkotóéval.
Újra kellene gondolni azt a közhiedelmet, miszerint a sikernek megvan a receptje. Ha így lenne, akkor nem panaszkodnának