Nehéz mit kezdeni A fa című filmmel. Egyrészt ezerszer megfilmesített alapszituációt dolgoz fel – egy apa nélkül maradt család küzdelmeit mutatja be – másrészt Charlotte Gainsbourgnek még azt is elhisszük, hogy négygyermekes anyuka, akárki akármit is mond.
A sztori
A fa története eléggé sablonos: Peter és Dawn négy gyermekét
nevelgeti valahol Ausztrália egy festői szegletében, a Nagy Semmi közepén. A
dimbes-dombos tájban egy-egy faház terpeszkedik szabadon, cölöpökre támasztva.
Az O’Neil család büszkesége az a hatalmas fa, amely egyszerre oltalmazza a
házat, ad árnyékot a forró napokon és menedéket nyújt a gyerekeknek, amikor
magányra vágynak.
A helyzet idilli: a gyerekek nőnek mint a dudva, senki nem zargatja
őket, felfedezik a környéket és a közeli kisvárost. Ők az élet császárai. Míg
anyjuk otthon tesz-vesz, apjuk sofőrként járja az országot. Minden tökéletes.
Egészen addig, amíg Peter hazafelé jövet szívrohamot nem kap. A teherautó
belerohan a hatalmas fügefába, s Simone, a nyolc év körüli kislány rájön, hogy
apja lelke a fába költözött. Pontosabban ő azt hiszi, hiszen számára a halál
megmagyarázhatatlan, s anyja sem hajt azért, hogy a kislány megértse, mi
történt Peterrel.
[img id=281168 instance=1 align=left img]Dawnnak – bár elsőre nem képes rá – szembe kell néznie a helyzettel: négy gyerekkel maradt egyedül, akik közül a legnagyobb is csak kamasz, úgyhogy sürgősen munka után kellene nézni. A munka teljesen véletlenül szembejön, s vele együtt a főnök is, egy titokzatos, sármos (naná) férfi személyében. A folytatás borítékolható: George beleszeret Dawnba, Dawn is George-ba, de rájön, hogy még mindig Petert szereti, így aztán a kapcsolatból mégsem lesz semmi. Dawnt a természet segíti abban, hogy mindezek ellenére új életet kezdjen: a fa, amelyben apa lakik, gyökereivel lassan megfojtja a házat, s amikor kitör egy hurrikán, meg is semmisíti azzal, hogy beteríti a tákolmányt. Dawn és családja végre megszabadulhat a múlt kötelékétől, s a szellő borzolta vidéken elindulhat a szebb jövő felé.
És mégis
Valóban sablonos mese, de kellőképpen titokzatos ahhoz, hogy
a giccs határán belül maradjon. Sok múlik a színészeken: Charlotte Gainsbourg jól
hozza a titokzatos özvegyet, mint mindig, most is bonyolult, érdekes múltú
karaktert rajzol Dawn nem túl körvonalazott alakja köré. A férfi főszerepet –
és most itt dagadhat a honleányi, honfiúi kebel – Csókás Márton új-zélandi
születésű, magyar színész játssza. Neki nem jutott túl sok feladat, de jól
hozza a határozott arcélű, mégis érzékeny férfi típusát.
A tulajdonképpeni főszerep a Simone-t játsszó Morgana Davies-nek
jut. Az első képsorokban el sem tudjuk dönteni, hogy kislány vagy kisfiú, elképesztően
hiteles gyerek, tehetsége még akkor is szembetűnő, ha Judy Pascoe
forgatókönyvíró és Julie Bertucelli rendező nem igazán kényeztette el a
szereplőket.
Itt azért álljunk meg egy picit. A rendező első nagyfilmes rendezése elég jól sikerült: 2003-ban a Mióta Otar elment berobbant az állóvízbe, megbolygatta, aztán sokáig nem történt semmi. Pedig vártuk, hogy tehetségének és díjainak megfelelő feladatot kap vagy kapar ki magának, de nem így lett. Hét év elteltével a visszatérésnek nagy durranásnak kellett volna lennie. Ehelyett olyan filmet kaptunk, amely a rendező látásmódját tükrözi – látványvilágában, de nem a történet mélységében, társadalmi mondanivalójában, amely olyan nagyon rendben volt az Otar esetében. A fa elsősorban a képi elemekkel operál. A „címszereplő” ágai között megbúvó tükrök, színes üvegcserepek sora elkápráztatja a nézőt, csakúgy az alaposság, amellyel rendező és a látványtervező csapat a fa folyamatosan terebélyesedő környezetét következetesen építi fel jelenetről jelenetre. És persze elvihetjük magunkkal Charlotte Gainsbourg kicsit félszeg mosolyát, amellyel Dawn elindul az életbe egy rozoga, megrongált furgonnal és négy gyerekkel.
Kinek ajánljuk?
- Természetfilmeseknek.
- Ausztrália szerelmeseinek.
- A kamaradrámák kedvelőinek.
Kinek nem?
- A gyors filmeket kedvelőknek.
- Akiknek egy özvegyről és négy gyerekről szóló film elsőre
nyálasnak tűnhet.
- Az árnyalt, mély társadalomrajzot kedvelő nézőknek.
6/10
