Amikor életem vargabetűje egy kocsma pultja mögé kanyarított, a feladat súlyától kissé megrettenve, vendéglátó-ipari finesz híján kérdeztem a már "száz éve a szakmában ténykedő" kollégámat, hogyan kell viselkednem a pult mögött, a válasz lakonikus volt: - Csak úgy, ficere, mint amit vendégként te is elvársz!
Mondjuk e "szakmailag megalapozott" tanácsért felesleges is lett volna pincérsuliba vagy mixertanfolyamra menni, puszta időpocséklás lett volna minden padban töltött perc. Persze nyilvánvaló, a vendéglátás, mint iparág, mint művészet, mint hivatás ennél jóval több...
Árpa Attila, miután megunta a kereskedelmi tévézést, a valóságsók magyarítását, közéleti beszélgetős-műsorok és más hasonlók gründolását, majd eme gyöngyszemek keletkezésének zűrös körülményeiről a lepel lerántgatását, a kereskedelmi médiabili felrugdalását, unalmas és tétlen napok következtek. Mint egy interjúban elmondta, mostanában a fikciók érdeklik inkább, ezért felcsapva filmrendezőnek, de azért háta mögött a nemrég még kellően lepocskondiázott RTL Klub szakmai, és főleg pénzbeli hátterével, büszkén tárja elénk az Argo című új, magyar akció-filmvígjátékot.
Aki egy kicsit figyelemmel kíséri a hazai filmgyártás körüli híreket, tudja már, hogy tán végleg letűnt az az idő, amikor filmek forgatásához csak a magas falakkal körbevett Színház és Filmművészeti Főiskola, most már Egyetem padjait koptatott felkent személyek foghattak. Manapság már bárki, aki rendelkezik elsősorban érdekérvényesítő képességgel, ambícióval, másodsorban tehetséggel, forgathat filmet, válhat filmrendezővé, ehhez nem kell diploma. Nos, Árpa az előbbi képességekben bizonyosan bővelkedik, ráadásul a Főiskolára is járt, így nincs kizáró ok. Miért ne készíthetne filmet éppen ő? E film alapján azonban annyi biztos, hogy filmfőiskolai tanulmányai alatt halálra unhatta magát a Fellini, Makk, és más öregurak gyakori citálásán, ő az én öreg pincérmesteremnek tanácsához hasonlatosan, úgy avanzsált filmrendezővé, hogy olyan filmet forgatott, amilyet ő is szívesen megnézne a moziban. Árpa mesterei nem ősz művészek, annál inkább zselézett hajú, energikus mai filmesek: Tarantino, Rodriguez, Ritchie. "Olyan lesz a film, hogy a kritikusok fel fogják magukat akasztani. A nézők viszont szeretni fogják" - ígérte Árpa az általa csak "suttyómeseként" nevezett produkcióról.
Ha lenne egy kapcsoló a fejünkön, ami arra szolgálna, hogy egy kattintással kiiktathatnák fejünkből minden korábbi mozgóképélményt, az Argot minden bizonnyal markáns, de szerethető ízesítésű termékként üdvözölhetnénk a honi filmgyártás asztalán. Az akció-filmvígjáték, mint műfaj amúgy sem szívesen, és főleg gyakran gyakorolt műfaj idehaza, hirtelen a Bujtor-féle Ötvös Csöpi filmeken kívül más nem is nagyon jut eszembe, legalább újra van ilyen. Virágozzon azonban ezer virág és találjon mindenki e színes csokorban neki tetszőt. Sokan vannak, akik a VV-sagát figyelemmel követték, azok ezt a filmet is fogják szeretni. Hiszen hasonló, közülük-közülünk való csákókról szól ez az inkább vaskos, mint finom intellektuális humorral, nagyrészt argóban, tolvajnyelven, gengszterszlengben elbeszélt történet.
Viccesek a figurák, a legidétlenebb őrző-védőcég, a Tibi Security a komédiásként eddig jobbára ismeretlen Kovács Lajossal az élén. A két média-ököl, a filmvászonra visszatért Nagy Feró és az ott már huzamos ideje méltán jelenlévő Csuja Imre. A high-tech Rózsa "Oszter" Sándor, a filmtörténet egyik legelmebetegebb gyilkosa, a Pszihó (Bitskey Lukács), és a többiek története Árpa szándékainak megfelelően valóban "suttyó" és biztosan kacajra fakasztja a munkában megfáradt, szórakozni vágyó tömegeket.
A külföldi operatőr (Christoph Witt) képi világa szerencsére nem "tipikusan" magyar filmes és a vágás is akciófilmesen pergő, korszerű, trendin szaggatott. De kapcsoló nincs a fejemen, az Argó komplett déja vu, a Film, mint ipar, hivatás és művészet azonban több szimpla másolásnál. Persze, a drága benzin problematikájáról nehéz filmesszét készíteni, ezt Árpa se akarja, filmje így könnyed búfelejtő, nem több. A kritikus pedig nem akasztja fel magát, legfeljebb eltanácsolja e filmtől a harsogó röhögésnél összetettebb élményre vágyó mozilátogatókat...
