Ha eddig feszített minket a kíváncsiság, miként lehet egy három-négy összetett mondatban elmesélhető bibliai történetet átváltani egész estés hollywoodi produkcióvá, akkor a válasz: A gyűrűk urát csinálunk belőle.
Szádra ne vedd
A Noé nem itt-ott ferdít az ismert eseten, kiszínez fehér foltokat, máshova helyez arányokat vagy továbbgondol ezt-azt, hanem konkrétan egy fantasy, amelyben az ismert szereplőkhöz hellyel-közzel hasonlók is szerepelnek. Tudom, ez most úgy hangozhat, mint egy sértett ortodox vallásos ember panasza, de nem erről van szó. Azt be kell látnia mindenkinek, hogy egy közönségfilm forgatókönyv-struktúrája megkövetel olyasmit, mint antagonista, protagonista és társaik, akkor is, ha amúgy az Ószövetség (és a Korán és minden eddigi feldolgozás) vonatkozó része nem tartalmaz ilyen szereplőket. De amit Aronofsky tett, az túlmutat a média támasztotta követelményeken, konkrétan szuperhősmozit faragott az alaptörténetből. Nem merem kategorikusan kijelenteni, hogy ez önmagában emberiség elleni bűntett, csak azt, hogy a Noénak nem sikerült igazolnia, hogy egy alkotónak érdemes lenne ilyesmivel kacérkodnia.
Aronofsky is, meg nem is
Mondhatjuk ugyan, hogy Aronofsky mindig kitalál valami újat, amivel rendesen meglepi a nézőket, de ezt eddig javára írtuk, paradox módon még akkor is, ha a filmje egyáltalán nem aratott közönségsikert, mint A forrás esetében. A Noé első perceiben viszont konkrétan becsapva éreztem magam, hiszen olyan ócska tanmeseként vág bele a filmbe, ami semmilyen szempontból nem volt előre látható. Itt már sem rendhagyó Bibliaolvasást, sem a tőle megszokott személyes drámát nem prognosztizáltunk a következő két órára, csak valami a Trója, a Transformers vagy a Thor infantilizmusát idővel bizonyára sok-sok dollárra váltó kalandfilmet. De még ebben is tévedtünk. Egyrészt, mert később olyan öldöklést rendeznek ezek az embercsordák, nyilván egy csepp vér nélkül, amitől egy ideig mégis csak elkezdtem komolyan venni a filmet. Aztán maradunk is e gyilkos úton, sőt látszólag mégis belekezdünk egy Aronofsky-féle lelki drámába, amikor főhősünk kilátásba helyezi még meg sem született unokája azonnali lemészárlását. Ennek azonban megint két szék közötti pad alá esés a vége: egyrészről kiűzi a teremből a – természetesen – szülővel érkezett 12-13 éveseket, aki pedig eddig zabálták a 3D-s óriásharcot; másrészről hiába akarja elhitetni velünk, hogy ő még mindig az az Aronofsky, aki az emberi psziché ijesztő mélységeibe képes leásni, ha egyszer ez már rég nem egy emberközeli dráma, hanem egy óriási popcornos zacskó. Az egész magasztos hangvétel és monumentalitás (ami épp a hagyományos himnuszos-glóriás bibliai filmeknél volna adekvát) ugyanis végzetesen elemeli a filmet attól az intimitástól, amely A pankrátort vagy a Fekete hattyút szinte kultikussá tette.
Klipnek mondjuk jó
A mérleg másik serpenyőjében pedig nincs más, csak a vizualitás. Abból is ki kell vonjuk viszont a 3D-t, ami ismét úgy torzítja el minden szereplő közelijét, mintha 30 centire lenne beesve a szeme a koponyájába. Amúgy viszont érdekes eklektikusság jellemzi a látványt, néha videoklipes hangulatú montázsban pörget le évezredeket, máskor szabályosan szemből fényképezett árnyjátékot vág be, míg egy film végi hegyi beszéd alatt National Geographic jellegű vadállatos felvételekkel illusztrálja, hogy miről is beszél a szakállas ember. Egyébként baromi jól néznek ki a sokat szapult Őrzők, vagy az egész film origóját jelentő özönvíz is, de erre értem, hogy viszont egészen mást vártunk. Rettenetesen sajnálom ezt a filmet, imádom Aronofsky munkáit, mindig érdekeltek a bibliai témák, főleg, ha rendhagyó módon dolgozzák fel őket, de ez a Noé valahogy semmilyen irányból közelítve nem sikerült jól. És az meg kifejezetten nem ellenérv, hogy cserébe milyen egyedi.
Kinek ajánljuk?
- A 3D-s fantasyk rajongóinak.
- Russell Crowe hű követőinek.
- Akik nem hátrálnak meg attól, hogy a történet olyan messze kerül a Bibliában leírtaktól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Kinek nem?
- Akik szerint 12-es karikába nem fér bele az emberiség kiirtása.
- Akik Aronofsky eddigi főhőseinek drámáihoz hasonlót várnak.
- Hitoktatóknak.
6/10
