...A nagy átverés után itt van a nagy összekacsintás. A Blair Witch - Ideglelés 2. cinkosan összekacsint a nézővel. A tisztesség kedvéért az alkotógárda egy kicsit úgy tesz, mintha ő is el akarná hitetni, hogy eredeti felvételekkel eredeti történetet mesél a híressé lett boszorkányos film utóéletéről. Aztán abbahagyja a mórikálást és a híressé lett boszorkányos film utóélete gyanánt olyan fergeteges horrort rittyent a vászonra, hogy csak. A szerzőgárdában - immár producerekként - ott van a két előző elkövető, Daniel Myrick és Euardo Sanchez is, akik a Blair Witch rendezőiként az orránál fogva vezették a világot, de ezt a folytatást a független filmesként nevet szerzett Joe Berlinger rendezte. Igen eleven fantáziával, meggyőző tudással. És kajánkodó humorral, amit persze a borzongani imádó néző a sok sokk és rémületes látvány miatt csak utólag, hazafelé ballagtában fog fel jókedvűen.
Az Ideglelés című film nyomán fellendült "turistaipar" egyik szépreményű vállalkozója néhány kíváncsi fiatalt szállít a nevezetes boszorkány egykori lakhelyének mondott romokhoz. Letáboroznak, felállítják a kamerákat, hogy rajtacsípjék a gonoszt - aztán elkezdődik valami vészjósló szörnyűség, aminél már csak még vészjóslóbb szörnyűségek esnek meg a szereplőkkel. Itt aztán nyíltan össze van kutyulva a valóságos(nak hitt) valóság, a szereplők által észlelt valóság, a képzeletük teremtette valóság, s ugyanez a többrétegűség a dúsan adagolt rémálmokkal és a rémálmoknak hitt valósággal és misztikus eseményekkel. Szóval: mi szem-szájnak ingere, az itt vérfagylalásban megvan, ráadásul még a "film a filmben" játékaként a filmbeli kamerák rögzítette gonosz boszorkányvarázslat is a szemünk elé kerül. Van csattanó is. A film úgy hagyja ott búcsú nélkül a nézőt a legnagyobb szörnyűség kellős közepén, hogy még azt sem tudja, kinek a rémlátomását szakítja félbe a méltóságteljesen képbeúszó stáblista.
És állítólag már tető alatt van az Ideglelés harmadik része is...
