Lassacskán hozzánk is beköszönt a nyár, a forróság, a kánikula.
Bécs. Külső kerület. Sárgában úszó vagy fakón égett képek. (Mint a régi családi nyaralásokról készült képeken.) Új kertváros, áruházakkal határos. Aszfalt, akciós ár és telepített növények. Echte épített környezet: gagyi, de mutatós. A lány parkolókban stoppol és egész nap össze-vissza autókázik. Naiv, provokatív, talán bolond, csúnya. Ismeri a magazinok top tízes listáit. A biztosítási ügynök mercijével a házak között cirkál. Igyekszik mindenkit meggyőzni a veszélyekről. Izzad, tettest keres. A görög és felesége, titokkal múltjukban, egy házban - külön. Az asszony szexklubba jár, szeretőt tart. A férfi célba lő, teniszlabdát pattogtat. Szótlan, provokatív kapcsolat. Az öreg mérnök kertjét kapirgálja naphosszat. Álcáz és megfigyel. Ötvenedik házassági évfordulójára készül. Halott feleségét bejárónőjével pótolja. A tanárnő szeretőjét várja. Bugyipróba, punciborotválás. Kínzásba torkolló találka. A szőke szépség tuningautós pasijával randizik. Bizalmatlan kufirc a vezetőülésen. Közben némelyek összetalálkoznak, hátha viszi őket valamerre a sors.
Fassbinderi, Buharovi figurák: ocsmányságukat széppé teszi esendőségük, létük hihetőségét növeli valótlanságuk. Szinte mind hervadtak és kövérek; lepusztult erkölcsiséggel. Annyit ehetnek naponta, amennyi beléjük fér. A jóléti társadalom tehetetlenül vergődő termékei. Már saját problémáik sincsenek, végzetük sincs. Bedobós újságok és tévéreklámok irányította küszködő lények ők. Ha süt a nap, akkor napoznak. Ám valahol még mindig pislákol bennük az ember. Keresik eredetüket. Esendőségük talán megmaradt.
Ritka film a szomszédból. Társadalmi látlelet? Orákulum? Borzongató fikció?
Hasonló helyeket és figurákat nap mint nap láthatunk. A városi ember napi cselekedetei hasonlóak. A hasonlóság hihetőségét pedig erősítik a valóságosnak tűnő képek. Eredetinek tűnő helyszíneken járunk, jórészt amatőr szereplőkkel, amelyeket a film boncolgató groteszkséggel mutat be. Ulrich Seidl, rendező jól mozog ezen a terepen. Korábban dokumentumfilmeket készített, a Kánikula az első nagyjátékfilmje. Minden pillanata pontosan összerakott, és szoros logikai rendben áll a többivel. Így épül fel az emberi rothadás folyamata: hasonló ahhoz, amelyet az Amerikai szépség csak finoman mert megpiszkálni, ám itt a teljes létet átható állapot. A kiút vagy feloldozás szinte elérhetetlen. Nem szállítják házhoz, nem mérhető, nem levehető a polcról.
Nyomasztó, fejfájdító, öklendeztető, ám rendkívül élvezetes és pontosan megcsinált film: hétköznapi pokoljárás.
Már nálunk is van külvárosi szupermarket-negyed melléépülő lakóparkkal ésatöbbi. Lassacskán hozzánk is beköszönt a nyár, a forróság, a kánikula?
