Aviátor

Howard Hughes a XX. századi amerikai történelem és közélet legendás figurája. A nálunk kevéssé ismert Hughes sorsának alakulása az Egyesült Államokban immár iskolai tananyag, személye - árnyoldalaival együtt is - az amerikai álom megvalósulását és megvalósíthatóságát példázza. Mivel tevékenységének meghatározó része Hollywoodhoz kötődik, csak idő kérdése volt, mikor tiszteleg előtte az álomgyár.

Az Aviátor című film a címszereplő életének két évtizedét dolgozta fel. Ifjabb Howard Hughes 1927-ben, huszonkét éves korában, szülei halála után Los Angelesbe költözik, hogy ismeretlen rendezőként és producerként elkészítse világháborús filmjét, A pokol angyalait. A stúdiók nagymoguljai - hősünk szavaival a Bergek - kárörvendő leereszkedéssel fogadják a betolakodót, a milliomos amatőrt. Egyetlen tanáccsal látják el: suszter maradjon a kaptafánál, azaz az apai örökségnél, a houstoni szerszámgépgyárnál. Három éven keresztül tart a forgatás, a költségvetés pedig eléri az akkoriban horribilisnak tetsző négymillió dollárt. A fiatalember ugyanis a felvételekhez saját repülőgépflottát épített ki, élőben vette fel a légi jeleneteket, és amikor elkészült az első változat, bekövetkezett a mozitörténeti fordulat: megszólalt a film. És kezdhettek mindent elölről... A siker viszont nem maradt el, s ez újabb vállalkozásra sarkallta az ifjabb jelzőt a neve elől véglegesen elhagyó Hughest. A második alkotás, A sebhelyes arcú a gengszterfilmek megújítására tett kísérlet, majd következett 1941-ben a western, A törvényen kívül, benne Jane Russel "lágy kebleivel", melyek kivívták a cenzorok tiltakozását.

A populáris film három mesterdarabjának elkészítése szükségszerűen hozta magával, hogy a zárkózott, a nyilvánosságot kerülő Hughes magánélete is a bulvárlapok címoldalára került. Hosszabb-rövidebb kapcsolata, viszonya a korabeli dívákkal mindmind zátonyra futott, mert hiába a vagyon, a gazdagság, Hollywoodban - sok-sok regény és film szólt már erről - egy "mozipatkány" hírnevével nem vetekedhetnek a milliók. Kivételt jelent Katharine Hepburn, aki élete legnagyobb - és a körülmények folytán reménytelen - szerelméért, Spencer Tracyért hagyja el Hughest.

A cím arra utal, hogy a filmgyártásnál csak a repülést szerette jobban Hughes. Saját légiforgalmi vállalatot hozott létre, megdöntött több gyorsasági és távolsági rekordot, 1943-ban lezuhant, megúszta, de csak az arcát hatvan öltéssel hozták rendbe. Nem tett le élete nagy álmáról, hogy felépítse a világ legnagyobb utasszállító gépét. A favázas, nyolcmotoros, 750 személy befogadására alkalmas, vízről felszálló Herkulessel 1947-ben százötven métert tett meg a levegőben. A filmben csak a monstrum felemelkedésének ódai pillanatait látjuk, a megtett távolság már némileg beárnyékolná a teljesítmény korszakos voltát.

Hughes élete, illetve a róla szóló forgatókönyv nem nélkülözi a tárgyalótermi jeleneteket sem. A milliomos aviátor sikeresen veszi föl a harcot a korrupt szenátorral, aki egy másik légitársaság érdekében akarja a polgári repülésről szóló törvényt módosítani. Martin Scorsese nagy dobásra készült, és készül folyamatosan. A Dühöngő bikával, a Taxisofőrrel már beírta nevét a filmtörténetbe, de ez nem azonos Hollywood történetével és értékrendjével. Oda nem újítás, kamaradráma kell, hanem nagy film. A szó eredeti és átvitt értelmében. A New York bandái nem aratott sikert, és úgy tűnik, az Aviátor sem válik legendává. Hiába a mesterségbeli tudással elkészített jelenetek, az érdekes epizódok, különösen a női szereplők meggyőző játéka, az "anyag ellenáll", mi több, szétesik: nem született meg az új Aranypolgár. A párhuzam vagyonon és a befolyáson kívül arra utal, hogy Scorsese is gyermekkori élménnyel próbálja motiválni a történetet.