Okosnak lenni ismét menő, sugallja a Csúcshatás című thriller, aminek főhőse modern doktor Faustusként adja el a lelkét, majd dug meg mindenkit, aki nem szalad elég gyorsan és keres annyi pénzt, amivel be lehetne fogni az IMF száját örökre.
A Csúcshatás az a film, amit egy ideig maradéktalanul lehet élvezni, mert a főszereplő kiváló játéka, valamint a rendező néhol formabontó képi világa és vizuális trükkorgiája elviszi a hátán a kissé hézagos történetet. Eddie Morra egy lecsúszott író, akit egyszerre fenyeget a könyvkiadó és a házinéni, az egyik egy kéziratot, a másik pénzt követel rajta, ilyen nyomás alatt meg mit tehet az ember, elmegy sétálni vagy inni, hátha történik vele valami.
Jelen esetben ez a valami egy NZT nevű engedélyezett (na persze) de a piacon nem elérhető gyógyszer (értsd: drog), amit Eddie egykori sógora árul, és beetetésképpen Eddie-nek is ad belőle. Namármost ez a cucc arra jó, hogy agyunk teljes kapacitását kihasználjuk, kiindulva abból a sokszor cáfolt, mégis alapvetésnek tekintett tételből, hogy egyébként csak 10 százalékát szoktuk. Amikor Eddie-nek beüt az anyag, egy nap alatt megírja a könyvet, keres egy kis pénzt a tőzsdén, megdugja a házinénit, kitakarítja a lakást és levágatja koszlott haját, szóval jótékony hatással van rá.
Aki olvasta Faust történetét vagy a Virágot Algernonnak című regényt, az ezen a ponton már tudja, hogy ennek meglesz a böjtje, ingyen nem adnak semmit még a hollywoodi filmekben sem. Eddie barátunk a film első órájában az orosz maffiától kezdve egy nagymenő befektetési bankárig (Robert De Niro újabb felesleges mellékszerepe) mindenkivel összekap, üldözni kezdi egy háborodott gyilkos és kínaiul rendel egy étteremben, közben arra is van ideje, hogy úgy megverjen egy csapat nyikhajt a metróban, mint szódás a lovát.
Neil Burger, a Mágus rendezője mindezt érdekes, bár néhol elcsépeltnek tűnő trükkökkel mutatja be, amikor Eddie nekivág New Yorknak, a kamera iszonyú gyorsan szalad át a városon, a néző meg úgy érzi magát, mint egy hullámvasúton, amikor pedig írni kezd hősünk, a szavak a tetőről hullanak alá, és kavarognak valahogy a papírra. Minden jónak vége szakad egyszer, és az NZT-ről lejönni semmivel sem jobb, mint a hernyóról - érthető, ki az isten akarna VV Jerzy lenni kedden, ha hétfőn még ő volt Polgár Judit és Stephen Hawking szerelemgyereke?
A film itt bicsaklik meg először, aztán a botladozás a vége főcímig tart, ami azért iszonyú idegesítő, mert a Csúcshatásban sokkal több is lehetett volna egy sima thrillernél. Az egyik legbosszantóbb dolog, hogy a főhős olyan baromságokat csinál, amiket pont egy ennyire okos ember nem tenne soha, ezzel kissé hiteltelenné teszi a csudagyógyszert, hát nem azért szedte be, hogy ésszel féljen? Cooper viszont nagyon jó, átlagemberként és zseniként is jól hozza a karaktert, érdemes figyelni rá, mert nagyon úgy néz ki, hogy Hollywood őt szánja arra a trónra, amire Matthew McConaughey majdnem felült Brad Pitt és Tom Cruise mellé. Értékelés: 7/10.
