Ha David Cronenberg új alkotással jelentkezik, az általában izgalmas esemény a film világában, még akkor is, ha a végeredmény nem annyira egyedi, mint a '80-as, '90-es évek klasszikus remekei esetében. A Veszélyes vágy is nagy műgonddal és hozzáértéssel készített munka, mely ellenben nem nyújt sokkal többet a hagyományos, közönségbarát kosztümös drámáknál.
A Veszélyes vágy a C. G. Jung (Michael Fassbender), Sigmund Freud (Viggo Mortensen) és Sabina Spielrein (Keira Knightley) közötti levélváltásokra épít, és a két nagykaliberű elméletalkotó, valamint a gyakran méltánytalanul elfeledett, később az első női pszichoanalitikussá váló páciens bonyolult viszonyát mutatja be. A fiatal Jung mesterének, apafigurának tartja Freudot, aki nagyhatású elméleti és technikai munkásságával megalapította a pszichoanalízist a lelki problémák új szemléletű kezelésére. Sabina Spielrein is a hisztériának tulajdonított tünetekkel kerül a zürichi pszichiátriai kórházba, ahol Jung – saját meggyőződéséből kiindulva – az újfajta, "beszélgetős" terápiával kezeli páciensét. A gyógyító folyamat során fokozatosan megszűnnek Sabina tünetei, melyről Jung nagy lelkesedéssel számol be mentorának, akivel már személyes kapcsolatot is ápolnak. Freud hamarosan "trónörökösként" kezdi emlegetni Jungot, aki viszont egyre inkább új módszereket és elméleteket dolgoz ki, melyek nem teljesen illenek bele Freud elképzeléseibe és a klasszikus pszichoanalízis kereteibe.
Ez a kezdődő, később elfajuló szakadás azonban döntő jelentőségű az egész irányzat történetének szempontjából. Cronenberg filmje az 1900-as évek elején játszódik, amikor a pszichoanalízis alapjait éppen csak elkezdték lefektetni, és a forradalminak tűnő elmélet folyamatos harcot vívott az akadémikus megítéléssel szemben elfogadtatásáért és tudományos státuszának kivívásáért. Ebből egyértelműen következik, hogy a korai pszichoanalízis nemcsak új módszert jelentett a pszichiátriai problémák megértésében, hanem komoly politikai csatározást is. Freud egyre inkább akaratos és autoriter figuraként jelenik meg a filmben, akit az alig néhány jelenetben felbukkanó Viggo Mortensen erővel és határozott karakterrel jelenít meg: gyakran csak egy hümmögés vagy egy tekintet is elég, hogy jelenlétének és akaratának súlyát érezzük. A pszichoanalízis szükségszerűen gyengül és hátrányba kerül, ha nem az egységességet mutatja, ezért az "atya" foggal-körömmel védi az elmélet alapjainak helyességét, és semmilyen eltévelyedést nem tűr meg.
A Veszélyes vágy azonban nem elsősorban Freud és Jung szakításáról, hanem az utóbbi kibontakozó, új elméletéről szól. Sabina és Jung a terápiás kezelés során egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A viszony mindkettejük számára megtermékenyítő, Sabina ötletei és életében való jelenléte pedig fontos adalékot nyújt Jung már formálódó gondolataihoz. Az ellentétek és a kompenzativitás jelenségét (mely Jung elméletének egyik alappillére) például a Sabinával való viharos és szenvedélyes kapcsolat képviseli a feleség és a nyugodt otthon ellenpólusaként. Ugyancsak ez és az árnyék archetípusos figurája jelenik meg Otto Gross (Vincent Cassel) személyében, aki kimondja azokat a gondolatokat, amelyek Jungéi is, de amelyek ellentétesek személyiségével. Ezeken kívül megjelenik még a külső és belső élmények egyidejűsége, vagyis a szinkronicitás, az álmok iránymutató és jövőbelátó szerepe, valamint a miszticizmus is.
Cronenberg interpretációjában a pszichoanalízis kezdetei és a módszer technikai tisztázatlanságai veszélyes játszmákként jelennek meg, hiszen minden szereplő az egész életét szenteli az új iskolának. A film ennél többet aligha állít, és a játékidő végére is megmarad ugyanannak, ami az elején volt: egy kosztümös drámának, amihez nem feltétlenül hiányzik egy Cronenberg.
