Minél jobb egy regény, annál nehezebb megfelelni arra az iskolás kérdésre, hogy miről szól. Lawrence Norfolk könyve szól, persze, a címében jelzett John Saturnallról és lakomáról, de szól egy hatalmas küzdelemről is, amelyben a legalsóbb sorsból származó konyhafiú eléri a hőn áhított rangot: mesterszakács lesz.
[img id=442469 instance=1 align=left img]Szól egy hatalmas szerelemről, amely minden akadály dacára is győzelmes mezalianszba torkollik. Szól a 17. századi Angliáról, háborúról, járványról, kivégzésről, intrikáról, fejedelmi udvar és nyomor közeli falvak működésének mechanizmusáról.
Szól véres megaláztatásról és nem kevésbé véres elégtételről, papi képmutatásról, feldühödött népről, királyi látogatásról, éhhalálról és dőzsölésről, meztelenül táncoltatott nőről, gyújtogatásról, boszorkányüldözésről. A hosszadalmas felsorolásnál pontosabb jellemzés Norfolk – mint minden jelentős alkotó – művészetére: úgy ábrázolja a világot, hogy egyszersmind teremti is.
És bár a regény sztorija lendületes és erős, talán mégsem ez a fő vivőereje. Hanem az az elképesztő részletgazdagság, amellyel az író az emberi sorsokat, az eseményeket, a tárgyakat, a természetet ábrázolja. Ebben a természet közeli, érzéki világban szinte mindennek jellemző színe, íze, szaga van.
Különösen az utóbbiaknak – konyhákról, ételekről, szakácsról van szó – óriási a szerepük: pállott borszagtól a füstszagon, a sült nyúlhús vagy a nyirkos gyapjú szagán át a széplány bőrének finom, langyos illatáig szinte végtelen a skála.
És végtelen az ehető és gyógyító természet is: a tejoltó galaj, a csenkesz, a turbolya, a gyíkfű és több száz társa nem egyszerűen az ember életének díszlete, terepe, mert valamilyen módon valamennyi egy-egy helyzet, sorsforduló, lelkiállapot, sőt gondolat kifejezőjévé, jellemzőjévé is válik az író kezén. A főhős ábécéskönyve a füvészkönyv, tudománya a természet, otthona az erdő, a patak, az ösvény, a rét.
A 17. századi természetet 17. századi szemmel, John közvetítésével és értelmezésében láttatja az író, minden apró részletnek jelentőséget tulajdonítva, csakúgy, mint később az állatoknál, az épületeknél, a ruháknál, a konyhai tárgyaknál. Ezt a világot rengeteg romlatlan okosság és ugyanannyi súlyos tudatlanság, rengeteg szemérmesen szikár érzelmesség és ugyanannyi rögeszmés előítélet jellemzi.
A múlt és a jövő összefonódását a jelenben is megjeleníteni minden regényíró egyik legnehezebb – ha úgy tetszik: technikai – próbatétele. Ebben a regényben, ahogyan haladunk előre a történetben, úgy tárul fel egyre pontosabban a jelent sokban meghatározó és ezért a jövőre is erősen ható múlt. (Ezt a technikát egyébként a maguk leegyszerűsítő módján alkalmazzák a szappanoperák is.)
[img id=452427 instance=1 align=left img]A fagyban és éhezésben meghalt anya egykori mondatai, vagy régi versecskék egyes sorai szólnak át a múltból, olykor beteljesedő próféciaként, olykor erkölcsi intelemként, olykor csak praktikus tanácsként. A fiatal Johnt így oktatja első mestere a konyhában: „Minden igazi szakács magában hordoz egy lakomát!”, és John mindenki által megcsodált, nagy sikerű szakácsművészete így válik a hivatástudó, értelmes élet szimbólumává.
Az író lenyűgöző stílusának – amelyben archaizáló és divatos elemek sajátságos egységet alkotnak – érdekes sajátossága, hogy a tulajdonképpen realista eszközökkel ábrázolt világról is költőien, sőt a mesemondás bájával tud beszélni.
Ez az epika szélesen árad, olykor szinte sodorja magával, beborítja a stílusszépségekre fogékony, elmélyülésre hajlamos olvasót. Mert ez nem a villamoson olvasható könyvek sorába tartozik – már a könyv mérete és súlya miatt sem. Habár aki 17. századi receptekre vágyik, praktikus ismereteket is kaphat, természetesen korabeli hozzávalókkal, stílusban és helyesírással…
A Londonban született és ma is ott élő, 50 éves író világhírű, a műveit 24 nyelvre fordították le, magyarul sem ez az első megjelent könyve, sok kitüntetése között a Budapesti Könyvfesztivál Díja is megtalálható.
A kiadót nemcsak a könyv igényes kiállításáért illeti elismerés, hanem azért is, hogy fordítónak Mesterházi Mónikát alkalmazta. Amennyire az ő munkája kivételesen nehéz lehetett, annyira remeklés is.
A könyvből részletet itt olvashatsz az Olvass bele jóvoltából.
