Federico Fellini sem vetette meg a tömegirodalmat, ráadásul az egyik leglenézetettebb médiumért volt oda.
Talán ki sem néznéd Az édes élet (1960), az Országúton (1954) és az Amarcord (1973) rendezőjéből, hogy szabadidejében egy olyan médiumért rajongott, amiből talán ma még filmet is forgatna, mert elég nagy divatja lett.
Igen, Fellini imádta a Marvel-képregényeket, mi több a hatvanas években rajongója lett két népszerű karakternek is:
a csodálatos Pókember és a hihetetlen Hulk állt a legközelebb az olasz rendező ízléséhez.
A képregények véletlenül kerültek a kezébe, amikor 1965-ben New Yorkba látogatott, és egy vírusfertőzés miatt a szállodai szobájában kellett maradnia – ekkor valaki vitt neki pár képregényt, hogy ne unatkozzon. Fellinit annyira lenyűgözték a szuperhősök, hogy felhívta a Marvel szerkesztőségét, és időpontot kért a főszerkesztőhöz, Stan Lee-hez. „Stan, egy Fred Felony nevű pasas keres!” – állítólag így jelentette be annak idején a recepciós a rendezőt: amellett, hogy elrontotta a nevét, a ’felony’ azt jelenti, ’bűncselekmény’. A találkozó végül jól sikerült, a két kreatív híresség tolmács segítségével beszélgetett, és bár Fellini számtalan képregénnyel kapcsolatos kérdést tett fel Lee-nek, akkoriban még nem voltak divatosak a képregényfilmek, így szóba sem került ez a téma. Pedig most képzeld el, hogy milyen lett volna egy Hulk-film mondjuk a 8 és ½ (1963) világában, vagy egy Pókember-sztori az Amarcord harsányságával!
Ez is érdekelhet
12+1 érdekesség a 105 éve született zseniális Federico Felliniről
Kevesen voltak akkora hatással a világ filmművészetére, mint a 105 éve született Federico Fellini, aki karikaturistából lett író és rendező.
Lássuk!
(via Robert Schnakenberg: Híres filmrendezők titkos élete)
