1. Az 1920. január 20-án Riminiben született Federico Fellini édesapja, Urbano Fellini kereskedelmi utazó volt, édesanyját, Ida Barbianit kitagadták a szülei, amiért megszökött a férfival. Federicónak két testvére született: öccse, Riccardo és húga, Maddalena. Fellini hétéves korában járt először cirkuszban. Az élmény nagy hatással volt rá, és nem sokkal később megszökött egy vándortársulattal, ám a család egyik barátja fülön csípte, és hazavitte. Kilencévesen papírból és agyagból bábokat készített, melyekkel saját szórakoztatására színielőadásokat tartott. A cirkusz mellett a mozi világa is elvarázsolta: kétéves korától kezdve Rimini filmszínháza, a Fulgor állandó vendége volt, majd 11 évesen elkezdett karikatúrákat rajzolni, és azokat újságoknak elküldeni.

2. Bár szülei ügyvédnek szánták – el is kezdte 1938-ban, Rómában az egyetemet, de nem fejezte be -, Fellini újságíróként kezdte pályafutását. Cikkei és karikatúrái számos újságban jelentek meg, sőt, többükből rádiójáték is készült. Az egyik ilyen rádiójáték friss házasokról szólt, "Cico és Pallina" volt a címe, Pallina hangját pedig egy Giulietta Masina nevű színészhallgató adta, akivel Fellini rögtön szerelembe esett. 1943-ben házasodtak össze, 50 éven át éltek együtt – bár a rendező gyakran volt hűtlen –, és együtt temették el őket Fellini szülővárosa, Rimini temetőjében. Masina a rendező számos filmjének lett a főhősnője, köztük Országútonnak (1954) is.

3. Addig azonban még „tekergett” Fellini pályafutása, aki újságíróként számos filmes lapnak is dolgozott, több színésszel és rendezővel barátkozott össze. 1944-ben Funny Face Shop néven egy üzletet nyitott – már Róma felszabadulása után járunk, és főleg amerikai katonákról készítettek karikatúrákat –, és ide tért be a neves rendező, Roberto Rossellini. Felkérte Fellinit, hogy működjön közre tervezett új filmje, a Róma, nyílt város (1945) forgatókönyvének megírásában. Rossellini nagyon elégedett volt a munkájával, így pártfogoltja mellette tanulhatta ki a szakmát, eleinte íróként, majd társrendezőként – a Szent Ferenc, Isten követe (1950) című életrajzi drámát már közösen készítették.

4. Fellini rendkívül nehezen talált olyan producereket, akik hajlandóak lettek volna anyagilag támogatni az Országúton (1954) elkészültét, részben azért, mert Fellini ragaszkodott ahhoz, hogy felesége játssza el az együgyű hősnő, Gelsomina szerepét. Korának sztárproducere, Dino De Laurentiis például azt szerette volna, ha az ő felesége, a gyönyörű Silvana Mangano kapja ezt a szerepet. Fellini végül azelőtt elkezdte forgatni a filmet, hogy konkrét ígéretet kapott volna a pénzügyi támogatóitól.

5. Giulietta Masina egy interjújában elmondta, hogy a film alapötlete egy konkrét élményből fakadt. Ő és férje egy hegyi úton autóztak, és az út szélén egy motorkerékpárt láttak egy férfival és egy nővel, akik szemmel láthatóan rendkívüli szegénységben éltek. Ez a kép valahogy megragadt bennük, és az alapján dolgozta ki Fellini a film történetét. Fellini egy későbbi interjúban elárulta, hogy a három főhős valójában az elemeket jeleníti meg: Zampanò (Anthony Quinn) a földet, Gelsomina (Masina) a vizet, a Bolond (Richard Basehart) pedig a levegőt képviselte.

6. Az Országúton (1954) lett az Oscar-díj történetének legelső legjobb idegen nyelvű filmje – ekkor vezették be ugyanis ezt a kategóriát a díjátadón. Fellini négy alkotását jelölték a legjobb idegen nyelvű filmek között, az Országúton mellett a Cabiria éjszakáit (1957), a 8 és ½-et (1963), valamint az Amarcordot (1973), és mind a négy nyert is. Magát Fellinit négyszer jelölték legjobb rendezőnek és nyolc alkalommal legjobb forgatókönyvírónak, de ezek közül egyiket sem nyerte meg.

7. A már említett, a rendező gyerekkorát feldolgozó Amarcord – a cím az „emlékezem” („io mi ricordo”) romagnai dialektusú verziójának fonetikus átirata – kétszer is megjárta az Oscar-gálát. 1974-ben a legjobb idegen nyelvű film díját kapta meg, 1975-ben pedig a legjobb rendező és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriákban jelölték. Az Amarcord volt abban az évben az egyetlen film, amely a rendezői mezőnyben igen, de a legjobb filmek között nem versenyzett.

8. Fellini egyik legnépszerűbb filmjét, Az édes életet (La dolce vita) az 1953-as hírhedt Wilma Montesi-gyilkossági ügy ihlette. Montesi egy átlagos olasz nő volt, rendes családból. Holttestét egy Róma melletti tengerparton találták meg, majd a nyomozás során fény derült az akkori római felső tízezer drog- és szexorgiáira, bár az elkövetőt soha nem találták meg. Az olasz katolikus párt és a Vatikán mélyen ellenezte a Marcello Mastroianni főszereplésével készült filmet Róma városának és gonosz arisztokráciájának  ábrázolása miatt, és bojkottra szólították fel az embereket. Persze ezzel csak azt érték el, hogy minél többen akarják megnézni.

9. A film hozzájárult a paparazzo kifejezés beemeléséhez a nyelvbe: a kifejezés Marcello fotós barátjától, Paparazzótól származik, akit egyébként Tazio Secchiaroli fotóriporter ihletett. A név forrását szinte mindenki máshogy magyarázza. Fellini egy későbbi interjúban elmondta, hogy egy calabriai (ahol a görög nevek még gyakoriak voltak) férfit hívtak így, akivel egyszer találkozott. Más források szerint a kifejezést Fellini találta ki: a veréb, azaz passero az egyik olasz nyelvjárásban így hangzik, és a hírességek körül ugráló és szaladgáló fotósok a verebekre emlékeztették őt.

10. A 8 és 1/2 (1963) volt a rendező egyik legszemélyesebb filmje, de sokáig nem tudták, mire utal a cím. Egy újságíró arra tippelt, hogy ebben a korában élte át Fellini az első szexuális tapasztalatát – a rendező pedig ráhagyta, így sokáig ezt hitték a „megoldásnak". Valójában az általa addig készített filmek számát jelzi a cím. Hogy ne vigye el túlságosan drámai irányba a történetet, Fellini egy

„Emlékezz, ez egy vígjáték!"

feliratú cetlit ragasztott a kamerára.

11. Donald Sutherland egyik kedvenc filmje a Casanova volt, Federico Fellini első angol nyelvű alkotása. Bár a befektetők Marlon Brando, Michael Caine, Paul Newman, Al Pacino vagy Robert Redford mellett lobbiztak, Fellini végül Sutherland mellett döntött. Az indoklás: az olasz rendező szerint a kanadai színésznek olyan tekintete volt, mint aki sokat maszturbál. Sutherlandnek orr- és állprotézist kellett hordania, a hajából elöl pedig leborotváltak egy széles csíkot. Amikor barátai meglátták így, konkrétan kiröhögték, mire ő csak annyit mondott:

„Ha Fellini azt mondja, vágasd le a hajad, akkor levágatod a hajad.”

12. A rendező sosem törődött az anyagiakkal, ha kellett, lemondott az adott film utáni részesedéséről, alacsony gázsiért dolgozott, és bár számos producert tett gazdaggá, élete végén anyagi gondjai voltak. Ráadásul a megkeresett pénzzel sem tudott jól bánni, így néha kénytelen volt reklámfilmeket rendezni – egészségi állapota miatt nagyjátékfilmek készítésére már nem vállalkozhatott.

12+1. 1993-ban az életmű Oscart Marcello Mastroianni és Sophia Loren adta át neki. Nem sokkal később kapott szívrohamot. Az orvosaitól kikönyörögte, hogy a szintén súlyos beteg Giulietta Masinával megünnepelhessék 50. házassági évfordulójukat. Október 31-én hunyt el, temetésén több ezer ember jelent meg. Felesége csak pár hónappal élte túl.