Szerb animátorok amerikai segítséggel hozták tető alá a Film Noir című animációs filmet, mely egy klasszikus bűnsztorit helyez kortárs környezetbe.
Egy film noir
Egy filmműfaj elnevezését címéül választó mozi első blikkre ambíciózus vállalkozást sejtet, kivált, ha egy olyan szépemlékű zsánerről - vagy ebben az esetben inkább: stílusról - van szó, mint a negyvenes-ötvenes évek éjsötét bűnfilmjeit jelölő film noir. Encikopédikus igényű összegzést, nagyívű szintézist várhat az ember, ám D. Jud Jones és Risto Topaloski filmje korántsem ezt célozza meg: a los angeles-i, illetve belgrádi székhelyű szerb filmesek inkább a műfaj jól ismert paneleiből építkező, egyszerű B-mozit hoztak össze, s éppen ez indokolja a szimpla címválasztást.
Ómódi
Klasszikus vonalvezetésű, fordulatokban gazdag bűnügyi történet pereg tehát a vásznon, ami példás szorgalommal mondja föl a hagyomány kliséit. Már alaphelyzete is garmadányi elődöt idéz: egy titokzatos férfi áll a cselekmény középpontjában, aki egy este Los Angeles-ben, a Hollywood felirat árnyékában ébred, és egy halott rendőr fekszik mellette. Hogy hogy került oda, és ki is ő valójában, arról halvány fogalma sincs, és csak a zsebében talált mobiltelefon és a halott zsaru lakcíme nyomán indulhat el a kérdésekre választ keresni - a rendre feltűnő bérgyilkosok buzgósága azonban nem hagy kétséget rázós előélete felől. Az identitást kutató nyomozás során egymás után lépnek színre a nyakig a bűnben gázoló karakterek: sztriptíztáncosnők, korrupt politikusok és buja femme fatale-ok szegélyezik a főhős útját, ő pedig - szokás szerint - unott hangon narrálja a hajmeresztő történteket. Hasonlóan ismerős a kulissza: állandóan zuhog az eső, a kellő pillanatban éles fény-árnyék kontrasztok világítják be a szobákat, a háttérben pedig folyton szól a szomorkás jazz, s olykor fel-felcsendül egy fájdalmas szaxofon.
Szegénysori kult
Szemléletét tekintve a Film Noir a vérbeli ponyvákkal rokon. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy eredetileg élőszereplős filmnek készült, s csak azt követően döntöttek az animációs forma mellett, hogy a kiválasztott színészek nemet mondtak a frivol jelenetekkel telitűzdelt szkriptre. A három dimenziós számítógépes technikának köszönhetően nagy számban gyönyörködhetünk a meztelen női testekben és a bevadult akciószcénákban, az animáció további lehetőségeit azonban csak módjával használták ki a készítők. Ugyan a noir stílusát ügyesen idézi fel a film - például szerencsés az a háttérvetítést imitáló megoldás, hogy az animált figurák a mai Los Angelesről készült, életlen HD-felvételek és fotók háttere előtt mozognak - a látványvilág összességében mégis csalódást kelt. És nem csak a szűkösebb költségvetés miatt. Míg a hasonló technikát használó Sin City vagy Renaissance - melyek farvizén tárgyalt filmünk evez - nagyfokú invencióval használták a CGI-technika vívmányait, a Film Noir híján van az újszerű vizuális ötleteknek. Legmutatós megoldását, a színstilizációt is a Sin Citytől örökölte egyenes ágon, ám az eljárás itt kevésbé izgalmas és gyakran funkciótlan. Ráadásul az általános kivitel meglehetőst fapadosnak tetszik: darabos mozgású, arctalan, szinte összetéveszthető alakokat látunk, a suta kameramozgások pedig olykor számítógépes játékokat juttatnak eszünkbe.
Hosszú álom
Fájó továbbá, hogy a meglepően konzervatív módon elővezetett sztoriból idővel elpárolog a feszültség. A főhős rátermettsége már a nyitányban sem vitás, ám miután sokadjára ússza meg valószerűtlen könnyedséggel a soron következő pisztolycsatát, lassan nehezünkre esik komolyan izgulni érte. Egyenletes, de bágyadt tempóban halad a cselekmény, és egyre képtelenebb fordulatokkal lep meg - köztük olyanokkal is, melyek dramaturgialiag már egyáltalán nem megokoltak - az akció- és szexjelenetek pedig, mivel alig-alig különböznek egymástól, egyre kevésbé szórakoztatók. Kevesen múlik, de a történet mégis fenn tudja tartani az érdeklődést, s ezért az atmoszféra szavatol, ami alighanem - a szerény ambíciókon túl - a film legfőbb erényét jelenti. Vonzóan kába hangulat uralkodik végig, az izgalomteli várakozásba rendre melankólia vegyül - ám a Film Noir ezzel együtt sem túlságosan emlékezetes élmény.
Kinek ajánljuk?
- Akit megszólít a cím, hisz a műfaj rajongói számára egy gyengébb darab sem teljesen érdektelen.
- Aki falja a klasszikus hardboiled regényeket, szintén megtalálhatja a számítását a filmben.
- Kiskamaszoknak.
Kinek nem?
- Aki valami felforgató, új élményre vágyik.
- Aki a Sin City megnézése után hallotta először azt a szókapcsolatot, hogy film noir.
- Aki szerint a film alapjában véve vizuális műfaj.
4/10
