Mostanáig kellett várnunk, hogy nálunk is megjelenjen a 25 éve elhunyt Andrej Tarkovszkij utolsó előtti filmje.
Minden idők egyik legnagyobb - magát naplójában szovjetnek valló - filmrendezőjének Nosztalgiája határkő az életműben: a Keletről jött ember szembesülése a nyugati hagyománnyal.
Az önéletrajzi ihletésű film főszereplője Gorcsakov orosz költő, aki egy Itáliába szegődött zeneszerző honfitárs monográfiájához végez kutatásokat. Keresése nem egyszerű gyűjtőmunka: költői utazás a hit, illetve útitársa, Eugénia hitetlensége között, valamint maga mögött hagyott hazája emlékképeiben. Gorcsakov két világ közt rekedt: nem csak otthonát hagyta el, de bátor lépéseket követel tőle hitének újratapasztalása is. A Nosztalgia a múltba révedés érzelgősségét mellőzve a szülőföld és a gyermekkor emlékei mellett a hit erejének felelevenítésére is utal.
Tarkovszkij 1980-ra egyre inkább ellehetetlenült hazájában, a Nosztalgia elkészülte után egy évvel pedig bejelenti: nem tér vissza a Szovjetunióba. Olaszországban forgatott filmje a rövidre sikerült nyugati pályafutás nyitánya. A három évvel később készült Áldozathozatal az 51 évesen elhunyt művész életművének méltó lezárása; a rendezőé, aki az alkotást a "szentség megnyilatkozásának" tekintette. Az olasz és orosz nyelvű Nosztalgia igényes kiadásban látott napvilágot magyar felirattal. Extraként a Tonino Guerrával közösen jegyzett, Úton című dokumentumfilmmel, mely a Nosztalgia előkészületeit mutatja be, s amelyben a néző megismerheti a rendezőt, akinek a párizsi Sainte-Genevieve-des-Bois temetőben lévő sírján ez a felirat olvasható: "Az ember, aki látta az angyalt."
