„Az első hibám az volt, hogy beleszerettem. A második, hogy nem kérdeztem rá a sebhelyére” – mondja egy kissé megviselt külsejű, torzonborz szakállú, szemüveges férfi, kezében sörétes puskát szorongatva A sebhelyes lány című sorozat nyitójelenetében. Rögtön ki is derül, kiről van szó: egy székhez kötözött, vörös hajú, sebes arcú lányról, majd mielőtt bármi drasztikus történne – ami nyilván a végére marad, most csak ígéretet kaptunk rá – ugrunk vissza az időben.

A férfi a spanyolországi Bilbaóban élő félénk informatikus, Simón (Juanlu González), aki egy barátjával, Tomasszal (Luis Fernández) startupot alapított, és most nagybefektetőt keresnek a Lisa nevű arc- és hangulatfelismerő szoftverükhöz. A dolog elsőre nem megy jól, de hamarosan megismerjük az ukrán lányt is, akivel Simon online ismerkedett meg – informatikusról van szól, hol máshol. Irinának (Milena Radulovic) kicsit intenzívebb a programja: egy viharvert férfi átcsempészi az orosz határon, majd rögtön eladja egy stricinek.

Mint kiderül, a lány bosszúhadjáratot folytat, és azt is megtudjuk, miért. Gyerekkorában két férfi végzett a családjával, elrabolva nővérét, ő pedig menekülés közben szerezte az arcán virító sebhelyet. Most őket keresi, különösképpen azt, aki a nyakán lévő tetoválás után a Póknak hívnak – és aki, mit tesz isten, éppen Bilbaóban bujkál.

Hamarosan hősnőnk is megérkezik ide, mint Simon internetes barátnője, csakhogy Tomasnak azonnal gyanússá válik a lány, ami problémát jelent, még akkor is, ha gyanújával teljesen távúton jár.  A szoftverük ugyanis milliomossá teheti őket, csakhogy pont erre fáj a foga a Póknak is, aki mögött ott állnak az orosz titkosszolgálatok is. Ez kapásból egy meglehetősen sűrű cselekményt ígér, különösen úgy, hogy Irina módszeresen áll neki lebontani ellenfele birodalmát. Amely például szervkereskedelmen alapszik, miközben ő maga is hamarosan az oroszok radarjára kerül – a sebhelyet ugyanis nehéz elrejteni. Az RTL+-on látható nyolcrészes sorozatnak két súlypontja van, amiből az izgalmasabb Irina két idősíkon futó bosszúmeséje. Látjuk a felnőtt, valamint a még gyermek Irinát is, utóbbit, ahogy túlél minden megpróbáltatást. Az Afganisztánt megjárt apját igyekszik megtalálni, aki annak idején háborús élményei hatására maga mögött hagyta családját és a társadalmat.

Nyilván sokat segít a felnőtt Irinát játszó Milena Radulovic rendkívül szuggesztív játéka, ami sokban emlékeztet Anne Parillaud alakítására a Luc Besson-féle klasszikus Nikitában (1990), miközben a gyerekkori részben ott van a Hanna - Gyilkos természet (2011) hangulata és alaptémája is. Hogy mindez véletlen vagy sem – szerintem nem –, az majdnem mindegy, mert a Juan Gómez-Jurado regénye alapján készült széria ezt a részt tökéletesen valósítja meg. Radulovic egyébként, ahogy a neve is sejteti, nem ukrán, hanem szerb. A nemzetiség úgy szinte mellékes is – annyiban persze számít, hogy szerb koprodukcióról van szó –, a lényeg a kelet-európai életérzés. Ezzel ellentétben Simon története kevésbé lebilincselő. A társas érintkezésben bizonytalan zseni alakja persze önmagában is egy jó nagy klisé, itt pedig – legalábbis az eddig látottak alapján – nem léptek túl ezen a klisén.

Simon és az általa kifejlesztett szoftver történetszála amolyan sorozat a sorozaton belül, és az érthető, hogy a készítők egy abszolút kortárs karriersztorit akartak elmesélni vele, aminek megvannak a maga jól ismert alapelemei. Ilyen a korszakos ötlet, a techmogul, aki szemet vet rá, a sales és a kreatív ötlet közötti ütközés, a jó szándékú alapötlettel való visszaélés lehetősége, és a többi. Ez egy tényleg modern sztori, csak a megvalósítás picit nehézkes. Juanlu Gonzálezről például nem hiszem el, hogy egy informatikai zseni. Egyszerűen nem győztek meg arról, hogy nem csak egy szemüveget adtak egy különben jóképű színészre, és összeborzolták a haját, mondták, tessék, itt van egy lángelme, aki nehézkesen kommunikál mindenki mással. Ez pedig már túlzásnak tűnik, hogy a saját csodabogársága mellé kapott egy fogyatékos öcsikét, hogy lássuk, milyen érzékeny ember ő, akinek nem csak saját magáról kell gondoskodnia. Ez persze még sokfelé kifuthat, mert még az első három részben is rengeteg dolgot vezettek fel, a Pók eddig a háttérben maradt, inkább a jobbkeze kutakodik az ismeretlen bosszúálló után. És persze ott vannak Irina hazugságai és az eddig keveset látott afganisztáni veterán apuka is, és az mindig jó, ha egy sorozatban zajlik az élet.

Ahogy a felütésből is tudjuk, a két szál egy véres fináléban forr teljesen össze. Ebben persze jelenleg még lebegtetik, hogy a mi Simonunk kire is dühös, de az sejthető, hogy a sebzett lány és az érzékeny lelkű zseni – akit eleinte mégiscsak kihasznált –, úgyis egymásra talál.

A sorozat első három része február 17-én került fel az RTL+ kínálatába

Értékelés: 7/10