A beharangozók szerint a Looper az egyik legjobb sci-fi akciófilm a Mátrix óta, ami akár igaz is lehet. Ez azonban főleg az elmúlt közel másfél évtized filmtermését minősíti, úgyhogy valószínűleg nem válik belőle olyan klasszikus, mint a Wachowski-testvérek alkotásából.
Időbérgyilkosok
A történet 2044-ben játszódik Kansas City-ben, ahol Joe (Joseph Gordon-Levitt) "bezáróként" dolgozik, azaz a jövőből időgéppel visszaküldött delikvenseket likvidálja egy jól irányzott lövéssel. A filmbéli jelenben ugyan még nem lehetséges az időutazás, harminc évvel később azonban már igen, ám akkor is illegális. A maffiát persze ez nem tartja vissza attól, hogy így szabaduljon meg egyszer s mindenkorra a nemkívánatos személyektől. A bezárók busás fizetséget kapnak, és harminc évig gondtalanul élhetik világukat: sportkocsik, bulik, drogok és kurvák töltik ki mindennapjaikat. Tisztában vannak azonban azzal, hogy ha eljön az idő, a maffia elvarrja a szálakat, és saját korosodó kiadásukkal is végezniük kell.
De ők is csak emberek, így egyiküknek (Paul Dano) megremeg a keze, amikor véget kellene vetnie harminc évvel későbbi énje életének. A jövőből kihelyezett maffiavezér (Jeff Daniels) persze nem nézi jó szemmel az ilyesmit, a renitensnek pusztulnia kell. Így aztán amikor Joe is szembesül idősebb énjével (Bruce Willis), aki a döbbenetét kihasználva meglép előle, tudja, hogy nem hagyhatja életben az öreget. Ádáz hajsza kezdődik: fiatal Joe idős Joe-t üldözi, miközben Sara (Emily Blunt) farmján köt ki, aki egyedül neveli kisfiát, Cidet (Pierce Gagnon). Idős Joe a jövőbeli maffiafőnököt akarja gyerekként megölni, hogy ne követhessen el galádságokat, amelyek az ő életét is tönkreteszik, a jelenbeli maffiózók pedig mindkettejüket üldözik.
[img id=415090 instance=1 align=left img]Ne agyalj túl sokat
Időutazós filmet csinálni egyszerre hálás és hálátlan feladat. Hálás, mert számtalan cselekménycsavar, izgalmas összefüggés és elgondolkodtató kérdés lehetőségét teremti meg, ugyanakkor hálátlan is, mert nincs időutazós sztori logikai bukfenc és paradoxon nélkül. A Bruce Willis játszotta figura tanácsolja is éretlenebb énjének, hogy ne vesztegessen túl sok energiát az időtényezővel kapcsolatos agyalásra, és persze a részletekben nem is szabad elveszni, hanem hátra kell dőlni és szórakozni kell. Az azonban nagyobb gond, hogy nem kapunk választ arra az alapvető kérdésre, hogy a jövőbeli maffia miért épp harminc évvel korábbra küldi vissza a kivégzendőket? Miért nem mondjuk a polgárháború vérzivatarába, vagy éppen az őskorba, a kiéhezett tirannoszauruszok közé? Ott aztán magyarázhatna az illető, hogy de hát őt xy maffiavezér akarja eltenni láb alól. Az kevés indoknak, hogy azért kell épp oda és akkor küldeni, mert különben létre se jöhetett volna a film. Ha mégis nagyvonalúak vagyunk, és szemet hunyunk eme probléma felett, akkor egy egészen eredeti és érdekes sztorit kapunk, még ha az alkotóelemek külön-külön ismerősek is. Ha elfogadjuk az alapszituációt, akkor onnantól kezdve ésszerűek az összefüggések.
Az író-rendező Rian Johnson (Szélhámos fivérek) azonban talán kicsit sokat próbált markolni, mert sci-fit is akart, meg akciót is, meg maffiatörténetet is, aztán drámát és humort, ezen felül némi romantikát is becsempészett, hogy a gyerekkori traumák jelentőségéről és az emberi létezés nagy sorskérdéseinek felvetéséről ne is beszéljünk. Egyszerre akart értelmet és érzelmet, de végül egyik területen sem sikerült igazán nagyot alkotnia. A látvány viszont teljesen rendben van.
A Willis-álarcos férfi
A hasonló filmekben ritkán alkalmazott és tulajdonképpen üdvözlendő megoldás, hogy a főszereplő(k) összetett jellem(ek), ezt azonban nem sikerült úgy kivitelezni, hogy ne váljon a hőssel való együttérzés gátjává. Joseph Gordon-Levitt remek színész, a túlzásba vitt maszkírozás és digitális rásegítés miatt azonban képességeiből vajmi keveset tud megmutatni. A fura arcszerkezet azért is zavaró, mert az ember folyton azt várja, hogy mikor verik úgy pofán, vagy mikor kell titokban új életet kezdenie, hogy ezért plasztikáztatnia kelljen, és végre a saját arcát láthassuk. De ez a pillanat nem jön el, ehelyett az derül ki, hogy a nagy felhajtásra azért volt szükség, hogy jobban hasonlítson Bruce Willisre, vagy ahogy fiatalon kinézhetett. Az rendben is van, hogy hasonló orrot és szájat csináltak Gordon-Levittnek, de felfoghatatlan, hogy a fura koromfekete szemöldökre és a túlságosan piros ajkakra mi szükség volt. Willis szerepe árnyaltabb alakításra adott lehetőséget, de meg kell állapítanunk, hogy akcióhősként már megette kenyere javát, és végképp kiöregedett. A mellékszereplők hozzájuk képest háttérben maradnak, de így is jól teljesítenek: Emily Blunt, Jeff Daniels, Paul Dano, Pierce Gagnon és Garret Dillahunt egyaránt említésre méltók.
Kinek ajánljuk?
- Az időutazós filmek szerelmeseinek.
- Akiket egy-két logikai bukfenc nem akadályoz a szórakozásban.
- Akik előnyben részesítik a nem szokványos befejezést.
Kinek nem?
- Akiket egy-egy zavaró tényező kizökkent a film élvezetéből.
- Akik számára csak a totális happy end elfogadható.
- Akik szerint megbocsáthatatlan, amit Gordon-Levitt arcával műveltek.
7,5/10
