Paul Torday kemény agymunkával hozhatta össze A Lazacfogás Jemenben című bestsellerét, a 21. században ugyanis már nem egyszerű olyan helyzetet kiötölni két magányos szív egymásra találására, ami eddig még nem fordult elő.
Nehéz döntés lehetett lemondani arról a lehetőségről, hogy hősei elé azt a kihívást állítsa, hogy ültessenek begóniákat a Holdra, de végül sikerülhetett magát meggyőznie, mikor rájött, hogy a plexi bura miatt sehogy sem fog összejönni a csókjelenet. De végül csak bekattant a megoldás, változtassák földi paradicsommá a sivatagot, lazaccal teli folyóval, zöldellő földekkel és vidáman kapáló arabokkal.
A történethez szükség volt még egy kis aktuálpolitikára, véletlenül mecseteket bombázó brit hadseregre, egy eszement sajtófőnökre, aki a zászlóégető, Kalasnyikovokat rázó helyi tüntetésekről egy igazán jó hírrel kívánja elterelni a figyelmet, egy vizionárius sejkre, aki szerint a hit mindenre képes, és egy végső bölcsességre, miszerint a nagy reformok előtt nem árt a nemzeti konzultáció.
A könnyfakasztó romantikához elengedhetetlen természetesen egy "katonafeleség", aki hetekig semmi biztosat sem tud szerelméről, és egy tudós, aki csak akkor veszi észre, hogy tönkre ment a házassága, amikor az asszony már tolja ki a bőröndöket a házból. Még egy kis kavarás, néhány burleszkbe illő jelenet, és máris készen van az abszurd szerelmi dráma receptje, mely természetesen filmre kívánkozik.
Ki mást is lehetne megbízni eme nemes feladattal, mint Lasse Hallströmöt, aki a Csokoládéval és a Casanovával már bizonyította, hogy jó kapcsolatokkal ápol a papírzsepi gyárakkal, és már pöröghet is a kassza.
Hallström ugyan a lazacspecialista tudós szerepére valamiért Ewan McGregort választotta, aki meglehetősen szürkén játssza el a szürke íróasztal-tudóst, és akin csak akkor látszik meg a lelkesedés a lazactelepítés reménytelen kihívása iránt, amikor alsógatyára vetkőzik. De legalább a másik magányos szív szerepére sikerült leszerződtetnie Emily Bluntot, aki ártatlan szemeiből patakzó könnyeivel, és gyermeki lelkesedésével valóban termővé teszi Jement, és a szerelmi szálat is.
A filmet azonban nem az ő könnyei mentik meg, hanem két mellékszereplő, a jemeni sejket alakító Amr Waked sztereotípiákat parodizáló játéka, és Kristin Scott Thomas, aki a brit miniszterelnök sajtófőnökeként brillírozva politikai kabarévá varázsolja ezt a bárgyú baromságot.
A Lazacfogás Jemenben nem kis részben az ő közreműködése miatt válik nézhető mozivá, olyanná, mely legalább néhány percre elfeledteti, hogy tulajdonképpen itt a nézők alakítják a lazacokat, akiket most aztán jól kifogtak. Hiába, Hallström öreg sporthorgász a szakmában, 8/10.
