Adott két cimbora, a legjobb haverok jóban-rosszban. Carl (Matt Dillon) azonban megszegi az íratlan törvényt, és nősülni készül. Választottja, Molly (Kate Hudson) szép és okos, életük idillinek mondható - amíg a halál el nem választ. Pazar esküvő Maui-n, szépen berendezett otthon, elrendezett életek, jöhetnek a mézes hetek. Ám amikor a naplopó barát, Dupree (Owen Wilson) elveszíti az állását és egyben lakását, Carl felajánlja, hogy átmenetileg költözzön oda hozzájuk, a békés napoknak vége. Többé már nincs nyugodt este, a haver mindig útban van, pedig a maga módján igyekszik nem abban lenni. Kitenni pedig a lakásból szinte lehetetlen. Pedig ő mindig jót akar. Csak épp felnőni és megkomolyodni képtelen.
Anthony Russo és Joe Russo abból az alapötletből merített, hogy vajon mi lesz azzal a baráttal, aki folyton csak tanú az esküvőkön, soha sem a vőlegény. Aki bőszen hangoztatja, hogy az ő fejét nem kötik be soha, aki függetlenségét soha nem cserélné el a járomért. A sztori persze ismerős is lehet - és a főszereplőnk ráadásul lúzer is -, de az alkotók nem elégedtek meg ennyivel. Vegyítették a történetet egy kis házastársi civódással, azzal, vajon a férfiak és nők - külön-külön - hogyan gondolkodnak a házasságról és a váratlan vendégről, aki képes bárki életét megkeseríteni. A mix persze nem lenne teljes némi bölcsesség nélkül, így alaposan kifejtik a véleményüket az alkotók arról, hogy mit is gondolnak az életről. A minket hajtó erőről, arról, hogy hogyan légy önmagad, dolgozz kevesebbet és gondolj inkább a családra, valamint arról, hogy találd meg önmagadban azt, ami igazán vagy. Ez a neved és a hozzá csatoltság.
Owen Wilson pedig hű önmagához. Soha nem a kolosszális alakításairól volt híres, filmjei mégsem buktak meg eddig. Sajátos eszköztárát használja most is, mely a fejlóbálásaiból, erőltetett lazaságából áll, de legalább nem okoz csalódást. Matt Dillon eleinte aggódott amiatt, hogy a kicsit besavanyodott és túl jófiús Carl szerepe esetleg nem fekszik neki, de alakítása megfelelő és hiteles. Jól játszik Goldie Hawn lánya, Kate Hudson is. Bár többször is felfedezhető benne az anyjára oly jellemző bájosság és kedves mosoly, mégsem egy kicsi Goldie, hanem egy csinos, céltudatos nő, aki izgalmas jelenség a vásznon, az igazi húzóereje a filmnek. És természetesen ne feledkezzünk meg az após szerepében Michael Douglas-ről sem, aki hozza a formáját, mint mindig. A történet pedig bármennyire is ismerős, nem a klisék nyomják agyon. Habkönnyű komédia, aminek talán minden kockája emlékeztet valamire, mégis kicsit elüt attól a valamitől. A néző pont azt kapja, amire számít és ez bármennyire is ellentmondásosnak tűnik elsőre, ebben a végeláthatatlan klisédömpingben ez is némi levegővételnek számít.
