Az űrlény is ember

  • ng / PORT.hu

Nem sokkal a Világok harca és a Cloverfield után ismét földöntúli veszedelem fenyegeti New York-ot: ezúttal a kőarcú Keanu Reeves érkezett meg az űrből a Central Parkba egy fortyogó gázgömbben, hogy móresre tanítsa a felelőtlen emberiséget.

Az eredeti
Robert Wise 1951-ben készült, tárgyalt művünkkel azonos című munkája leginkább azzal tűnt ki a múlt század derekán termő amerikai inváziós sci-fik közül, hogy a bevett UFO-képpel szembeszállva egy megnyerő, jó szándékú földönkívülit léptetett a színre: a repülő csészealjból egy sima modorú brit úriember (Michael Rennie) sétált ki dögös szaténruhában, hogy az atomfegyverek veszélyeire hívja föl a figyelmet - ráadásul még ajándékot is hozott. Az új világban kissé tétován mozgó Klaatu emberibbnek tűnt, mint az őt rögtön üldözni kezdő emberek - nagy meggyőzőerővel tolmácsolva ezzel a nézőnek a fajunk hanyatlásáról szóló, figyelmeztető üzenetet.

Aktuális humanizmus
A kétezres évek Klaatuja (Keanu Reeves) hűvösebb, zordabb, kevesebbet mosolyog, és imponáló szuperképességei vannak - ha kell, elektromos vihart fakaszt vagy egy érintéssel megjavítja a mobiltelefont. Ám elődjéhez hasonlóan ő is érdeklődő, belátó, sőt, vívódó figura: jóllehet az emberiség kipusztítása végett érkezett meg az űrből a Central Parkba - hiszen az atomfegyverek helyett most a felelőtlen életmódunkkal fenyegetjük a bolygónkat -, mégsem lát hozzá ész nélkül a mészárláshoz: szeretné megismerni előbb az emberiség másik arcát is. Míg azonban az eredetiben Klaatu döntése meghozatala előtt egy washingtoni család albérlőjeként, inkognitóban kutatta az emberi természetet, addig a felújított verzióban saját nevén, egy new york-i csonka família pótpapájaként mélázik az emberiség jövőjéről: röviddel megérkeztét követően megunja a katonaság méltatlan bánásmódját, és a küldetése természetét egyedül felismerő biológushoz, az ex-férje gyermekét magányosan nevelő Helenhez (Jennifer Connelly) fordul segítségért. Ezzel a csinos Helenre és a fiúra hárul a feladat, hogy meggyőzzék Klaatu-t fajunk értékeiről, és be is vetnek mindent, hogy sikerrel járjanak: Jennifer Connely könyörög és kérlel ("Megváltozunk, ígérem!"- kiáltja többször), a göndör hajú, fekete bőrű kissrác (Jayden Smith) pedig aranyosan néz.
A cselekményszinten jócskán leegyszerűsített remake főképp az eredeti szentimentális motívumait tartotta meg és fokozta föl (mint az elhunyt katona sírjánál játszódó jelenet), miközben a történetet Helen és nevelt fia konfliktusa felől beszéli el újra: ezzel azonban elveszítette az eredeti mű feszültségforrásait (amik főképp a sérülékeny idegennel való azonosulásból fakadtak), és a film második felében, mikor Klaatu szabadlábra kerül, elfogy belőle az izgalom. Ráadásul meséjét olcsó filozófiával terheli meg, s olykor már-már az önparódiáig merészkedik - John Cleese fizikaprofesszora, vagy Kathy Bates szigorú pedellust idéző védelmi minisztere suta karikatúráknak tűnnek csupán. Az Amíkor megállt a földnek azonban kevesen rónnák föl ezeket a problémákat, ha legalább látványban hozná a kötelező szintet - ám fura módon az akciójelenetekkel is csínján bánik, és a trailer által beígért szekvenciákon túl nem sok mutatvánnyal szolgál. Mi több, néhol a CGI effektusok minősége is hagy kívánnivalót maga után: különösen sikerületlen Klaatu testőrének, Gort-nak a megmunkálása.

Zöldpárti himnusz
Pedig a direktori székben Robert Wise egyik régi rajongója, Scott Derrickson ült - aki az Ördögűzés Emily Rose kedvéért című horrorjával jelentékeny tehetséget árult el magáról. Ezúttal nem sikerült a thriller- és sci-fi elemeket kellő arányban porcióznia, s filmje legfőbb erényének talán épp a butácska üzenete számít. Cinikus korunkban egyre ritkább, hogy valaki egy igazi message-mozival rukkoljon elő, és az Amikor megállt a föld, olybá tűnik, véresen komolyan veszi magát és mondandóját. Földönkívüli hősét igazi megváltóvá stilizálja: egyre-másra tűnnek föl a bibliai motívumok, Noé bárkájától kezdve a vízen járáson át egészen a zárlat önfeláldozásáig - az emberek ostobasága és értetlensége pedig szinte fáj. Önostorozó, önvádtól kínzott darab Scott Derrickson filmje: az ember a végére majdnem tényleg elszégyelli magát.

Kiknek ajánljuk?
- Keanu Reeves rajongóinak.
- Mindenkinek, aki környezettudatosan él.
- Akik jól elvannak egy közepes filmmel is.

Kiknek nem?
- Az eredeti film rajongóinak.
- Aki a trailer alapján egy CGI-effektekkel tarkított látványorgiára számít.
- Akik ódzkodnak a túl egyenes beszédtől, kivált, ha a vásznon folyik.


4/10