Száz év elmúltával be kell ismerni, a szerepkörváltás most már mindörökké megmarad színházi fogalomnak, a moziban teljességgel elképzelhetetlen. Ugyanakkor roppant kényes. Ha az 1993-as keltezésű Nyom nélkülre kevesen is emlékeznek, különben is már az elején elrabolják benne - nota bene: Kiefer Sutherland oldaláról; ő sem volt akkor még Jack Bauer - Sandra Bullockot, de az egy évvel későbbi Féktelenül biztos megvan. A színésznő fő fegyvere kétségkívül a báj volt. A fiatalosan grimaszolós, épp csak árnyalatnyira szabálytalan szépség, az elragadó lendület. Mindez tökéletesen elegendő is egy szerepkör jogos betöltéséhez. Ám ez a szerepkör nem korhatár nélküli. A kívánatos, vad fruskát egy idő után nem lehet hitelesen eljátszani - semmiféle külső segítséggel. Akkor sem, ha a korszerű szépségipar kiteszi a lelkét. Akkor sem, ha szakemberek célirányosan írnak forgatókönyvet a művészre. Sandra Bullock pedig épp ezeket választotta, vagy ezekbe kényszerült bele, az általunk (az túlzás, hogy rajongói, de minimum őszinte hívei) elvárt szerepkörváltás helyett.
Egy erős negyvenes fene vonzó is lehet, egy magát kora harmincasnak mutató negyvenes viszont ciki - a moziban soha sincs tökéletes illúzió.
S van pár dolog, ami a Nász-ajánlatban a főszereplőnél is kínosabb, például a második főszereplő, Alaszka. A romantikus komédiák ibuszos kihangosítása vonzó lehetőség, szerelem szép vidékeken, erdőn, mezőn, virágok illatában, madarak füttye alatt, mi is kéne még? Ám e film már a New York-i szekvenciáiban oly szemérmetlenül alkalmazza a blue box vagy a green screen vagy a valami egyéb színről elnevezett technológiát, ami utoljára Alfred Hitchcocknak állt jól (neki se mindig, pedig ő sem ismert mértéket), amikor a műteremben valami zöld háttér előtt ügyeskednek a szereplők, nekünk meg azt kéne hinni, hogy az utcán vannak, esetleg tónál. Alaszka persze még így is hozza az Ibusz-minimumot, van például egy jelenet, amiben úgy telik el az éjszaka, hogy a Nap vízszintes irányban átdzsal a horizonton - ez a legjobb a filmben, pedig gyorsítva adják.
S az tetézi mindezt, hogy a szakemberek, a forgatókönyvírók is fércmunkát végeztek, a Nász-ajánlaton nem - vagy csak elvétve - lehet nevetni, s egyáltalán nem érdemes azon izgulni, hogy egybekelnek-e az erre kijelöltek. Nagyon gyenge az egész.
