Grandiózus filmet készült rendezni Martin Scorsese New York legendákba és múltba vesző arcáról. A grandiózus történelmi tabló grandiózus művészi bukást hozott. A New York bandái történelmi filmnek nehezen áttekinthető fantasztikum, fikciónak elnagyolt és teátrális.
Nagy rendezőnek a bukása is nagy, vigasztalhatnánk magunkat, ha Scorsese figura- és történetteremtő nagysága legalább nyomokban felfedezhető lenne filmje dupla hosszúnak tűnő majd három órájában. A legfurcsább fiaskó az, hogy a New York bandái inkább a Mad Max-féle roncsolt jövőképet idézi meg, semmint a történelem egy vad és barbár, de mégis valós korszakát.
A művészsors fintora, hogy Scorseset alighanem a nagyság sodorta el, a méretek nagysága. Elképesztő panorámájú díszletet épített fel a legendás olasz filmgyár, a Cinecitta területén az 1960-as évek New Yorkjáról, pontosabban Manhattan elvadult és nyomorságos déli részéről. Nem csak széltében, hanem föld alatti mélységében is elképesztő méretű díszletépítményével akár el is kápráztathatna, ha az ugyancsak elképesztő mennyiségű statisztával benépesített terep nem emlékeztetne veszedelmesen vidámparki látványosságra. Mechanikusan mozgó apró bábfigurák a mutatványos bódéban - csak mindez megalomániásan megsokszorozva. Ezekben a méretekben nem csak Scorsese vész el, hanem a szereplői is. Sémák jönnek-mennek, öldöklik egymást, nem arcok, sorsok, karakterek, egyéniségek. A sematikushoz ráadásul a patetikus társul az ábrázolásban.
Egyetlen figura marad emlékezetes, Danial Day-Lewis teszi azzá. Neki köszönhetően egyedül az ír bevándorlók ellen ádáz harcot folytató őslakosok bandájának vezére, Hentes Bill árnyalt karakter a tablón. Kegyetlen és félelmetes, vad és barbár, ugyanakkor egyéni vonásokkal felruházott vezéregyéniség, akinek van humora és rokonszenves is tud lenni. Leonardo DiCaprio üres pátoszon és hősies gesztusokon kívül alig mutat fel valamit az ellenlábas banda, az ír bevándorlók lemészárolt vezérének fia szerepében. Mint egy félresikerült Hamlet, két órán keresztül készül apja gyilkosán bosszút állni, ennél többet nem tudni meg róla. Cameron Diaz tolvajnője végeredményben semmi mást nem képvisel, mint a szándékot, hogy legyen szép fiatal nő és szerelem is a brutális jelenetekben bővelkedő történetben.
Scorsese harminc éven át dédelgette magában a témát. Közben megcsinálta azokat a remekműveket, amelyekkel megváltotta magának a jogot akár egy ilyen grandiózus bukáshoz is.
