Az angol Ken Loach az év egyik legjobb filmjében nem tesz mást, mint hazaviszi az iraki háborút oda, ahonnan jött: egy liverpooli veterán szobájába.
Ez persze nem a legcsábítóbb díszlet, amin az undok, szemerkélő angol időjárás sem segít. A kiszolgált Fergus arcán örök borosta, kiállása vészjósló, erre a fajtára mondják a külvárosi téren: "inkább velünk legyen, mint ellenünk." Ráadásul a történet is gyászosan kezdődik: hősünk legjobb gyermekkori barátja temetésén kénytelen elviselni egy pofont annak barátnőjétől, mivel egykor ő beszélte rá, hogy engedjen a kaland meg a zsold iránti vágyának, s tartson vele Irakba. Nem túl fényes kezdet, aligha lehetne azonban jobb filmet kikanyarítani belőle. A címadó Halál sugárút - ez volna Irak legveszélyesebb útszakasza, ahol a régi cimbora életét vesztette - csak néhányszor tűnik fel. A történet otthon, a zöld gyepes Angliában játszódik. Fergus ugyanis nem hiszi el a halálhír hozójának, hogy barátja "rosszkor volt rossz helyen". Nyomozni kezd. S ebben - mint kiderül - nagyobb a kockázat, mint hogy fejen találja egy golflabda. Bármerre lép, veszélybe kerül: a háború utáni újjáépítés koncain civakodó vállalkozók, gyilkolni kész barbárok, a mundért védő zsoldosok. Márpedig összetartásra szükség van: egy iraki járőrözésből kialakult tömegmészárlást kell elkendőzni, különben a magánhadseregek szerződései meghiúsulnak. A négy évtizede alkotó Ken Loach bebizonyítja: már a háború sem a régi. Legalábbis a filmgyártás nem az. Vietnamot eleinte a megszokott hőseposzként tálalta Hollywood, s John Wayne mosolya volt a siker záloga A zöldsapkásokban. Mint tudjuk, ez is kevés volt: a kiábrándulás hamar elérkezett. A szarvasvadász, a Rambo vagy A szakasz világa már a legkevésbé sem volt diadalmenet. Irak esetében pedig már senkinek sincs kedve úszni a győzelmi mámorban.
A Halál sugárút persze csak első látszatra háborús film. Loach a legkevésbé sem thrillerrendező, balos politikai elkötelezettségének rendre remek mozikkal ad hangot. Új filmje egyszerű munkásokról szól, akik iránt a rendező úgy kelt rokonszenvet, hogy egy cseppet sem szépít rajtuk. Fergust éppúgy a pénz hajtotta mindig, mint alkalmazóit, bárdolatlan, luxusautóval jár, megértő a háborús túlkapásokkal szemben. Mégis remek hős, mert valamit végleg elvesztett. A néző - ha jókor van jó helyen - megtalálja helyette. Ezért érdemes moziba járni.
