Októberben volt 25 éve, hogy elindult a PORT.hu. És ma lenne 59 éves az alapító, Veszelovszki Zsolt. Rá emlékezünk Zsoldos Dávid írásával.
Aki ma huszonévesen online startupot alapít, már el sem igen tudja képzelni azt az időszakot, amikor egy 128 kbites ADSL korszerű sávszélességnek számított, a 700 MB-os CD-ROM volt az adatarchiválás legjárhatóbb útja, a mobilkommunikáció csúcsát a pedig hanghívás és az SMS jelentette.
Hogy valaki a magyar internet hőskorában sikerre vigyen egy online vállalkozást, ahhoz nemcsak látnoknak, de kicsit őrültnek is kellett lenni. Zsoltra szerencsére mind a kettő igaz volt - kevés olyan karakteres, karizmatikus alakja volt a hazai online világnak, mint ő.
Bármibe is vágott, azt teljes szívvel csinálta - és ez nem csak a céges ügyekre volt érvényes, hanem minden másra is. Igazi sportember volt, hegyet mászott, szenvedélyesen jégkorongozott, paplanernyőzött, versenyszerűen vízipólózott, és a céges legendák szerint oktatói szinten értett a snowboardozáshoz is. De legfőképpen a bicikli volt az, ami nemcsak az élete része volt, de legalább annyira a névjegye is - szinte mindenhová egy speciális kétkerekűn járt. Ez most, 2021-ben elmesélve nem nagy szám, de most azokról az évekről van szó, amikor a klímakatasztrófa csak hardcore Natgeo-nézők horizontján létezett, a budapesti biciklisávok összesített hossza pedig nem érte el a ferihegyi kifutópályáét.
Igazi ötletember volt, és imádott improvizálni - ezzel párhuzamosan pedig gyűlölte a tervezést. Stratégia helyett elvei voltak, amelyekhez ragaszkodott is.
A PORT a vezetése alatt túlnőtt az országhatárokon - erre nagyon büszke volt, nem véletlenül tette a névjegye hátoldalára a PORT-network térképét -, de közben mindvégig egy igazi családi cég maradt. Ennek megvoltak bőven a hátrányai, ám ebben rejlett a szerethetősége is. Aki már 15 évvel ezelőtt is járt moziba, az kivédhetetlenül és örökre emlékezni fog a PORT.hu ikonikusan egyszerű, egymondatos spotjára, amelyet Zsolt maga mondott fel. Sokáig nem értettem, hogy miért pont engem akart a PORT élére - de a megértésben sokat segített az első, már általam tartott vezetői értekezlet: az asztal körül csupa olyan ember ült, akik nem csupán kiváló, éles eszű szakemberek voltak, de nagyjából a PORT volt az életük. Nem az volt a kérdés, hogy ki meddig marad bent, hanem hogy mikor lesz vége az éjszakába nyúló pingpong-, vagy csocsópartinak.
Zsolt imádott és tudott is élni, soha nem tűrte a korlátokat - és ahogy nagyon sok self-made man, ő is öntörvényű volt, nem foglalkozott különösebben a világ elvárásaival. Egészen elképesztő módon tudott lelkesedni - és kiváló képessége volt arra, hogy ezt a lelkesedést másokra is átragassza.
Egész lénye, viking harcos fizimiskája azt sugallta, hogy legyőzhetetlen - épp ezért sokan nem is vettük komolyan a hírt, hogy súlyos beteg.
Amikor öt éve elment, egy olyan világot hagyott itt, amelyben már nem sok babér terem a hozzá hasonló, bohém konkvisztádoroknak - de még sokan vagyunk, akiknek mindkettő hiányzik.
A szerző, a PORT-csoport vezetője volt 2011-15 között.
