Tessék felkötni a kozmikus bugyit-gatyót: e grandiózus űrmesében bárhová nézünk, szinte kiég a retinánk a sok csicsától. Ismét egy kiválasztott (vagyis, bocsánat, ismét egy KIVÁLASZTOTT), s ismét ott a sok ember, akiket meg kell menteni. Ismét egy epikus vízió, amivel a Mátrix egykori csodatesói nem csak nagyot álmodni, hanem hosszú idő óta végre újra kaszálni is szeretnének.
Farsang van a galaxisokban
Hogy valójában mi is ez a produkció, arról hosszasan lehetne írni és beszélgetni – de aligha derülne ki az igazság. Illetve, abban bizonyára meg lehetne egyezni, hogy a Jupiter felemelkedése maga a lefilmezett ambíció. A vágy, hogy az író-rendező-producer Wachowskiék végre kiszabadulhassanak onnan, ahol kábé egy évtizede kínlódnak, szinte szétfeszíti ezt a káprázatosan aprólékos, színes akármicsodát. S az a legszebb benne egyébként, hogy régóta dédelgetett vállalkozásuk bármennyire kockázatos és ingatag (márpedig nagyon az) – mégse omlik rá saját magára. Pedig. Pedig rögtön az első félórában kiderül, hogy a szegény takarítólány, Jupiter (Mila Kunis) története bármelyik pillanatban átfordulhat a totális röhejbe, s onnantól semmi se menti meg a filmet. Elvégre látjuk Jupitert, ahogy vécét tisztít csinos ingben és farmerban, aztán látjuk a másik világot, ahol a döbbenetes kosztümökbe öltöztetett lények valami gonoszat akarnak a Földdel (de leginkább Eddie Redmayne az elvetemült, na ilyen ripacskodást is ritkán látni, ám valahol mégis működik, amit csinál), majd jön a szintén különösen kinéző rucikban hősködő farkas-angyal-zsoldos-nemtudommi Caine, azaz Channing Tatum a repülő bakancsával, átlép valami bigyó-kapun, s jól megmenti Jupitert. Ráadásul az igazi buli még csak ekkor kezdődik, és tessék megkapaszkodni, ezután is érdekes lesz valamennyire ez az egész! Még Sean Bean megjelenése után is. Őrület.
Mindenkit a fedélzetre
Pedig a Wachowski-program tényleg még csak ekkor kapcsol át igazán a provokatív üzemmódba: Jupiter megtudja magáról, hogy különleges, közben mennek mindenféle csillogó űrhajók, mégpedig olyan, amelyeknek egyes alkatrészei csak úgy lebegnek a többi mellett, meg folytatódik a sci-fi freakshow, ezernyi különleges fejű lénnyel; gyíkszerű dinóval, androiddal, Gollam-ufóval, lapátfülű teremtménnyel – aki túlságosan kicsi volt még ahhoz, hogy a Star Trekben, a Star Warsban, vagy a Men in Blackben szerepeljen, biztosan beleterelték ebbe a filmbe, sőt, mintha Luc Besson is küldött volna néhány olyan karakterrajzot az alkotóknak, melyet nem használt fel Az ötödik elemhez. Mondom, irtó zavarba ejtő ez az egész, s szinte mindvégig csak fél tánclépésre vagyunk a cikitől. De aztán csak nem jön az égés. Még akkor se jön, amikor a Wachowski-duó megmagyarázza, hogy mi is ez az egész, kicsoda Jupiter, s mit is akarnak üzenni vele. (Mármint azon felül persze, hogy Mila Kunis gyönyörű, mint mindig, vagyis a gyönyörű nők fenségesek. De ezt tudtuk eddig is.)
Mert jupi! Üzenet is van!
A Jupiter felemelkedése ugyanis nem más, mint a Mátrix egyfajta paródiája, young adult-stílusban, olyan sci-fi rajongóknak, akik bizarr módon divatlapokat is szeretnek nézegetni. Na, persze, baromi gyorsan pörgetik a lapokat, s nem is papírból vannak az oldalak, elvégre el kell kapni valahogy a fiatalokat – így hát Wachowskiék bő 120 percben elhadarnak némi útmutatást arról, hogy mi van velünk, mármint az emberiséggel, miért is nyávogunk annyit, s mennyire bele vagyunk habarodva saját magunkba. Saját vélt szépségünkbe. Saját megalomániánkba. Saját veszélyes fantáziánkba. Nagyravágyásunkba. Telhetetlenségünkbe. Tehát a saját nyomorunkba. S hogy mindezt egy ilyen filmmel üzenik (amely bele van habarodva saját magába, saját vélt szépségébe, stb.), nos, ezt nevezhetjük akár zseniális húzásnak is. Én most jelen pillanatban nem igazán tudom, minek nevezzem. De hogy valamennyire élveztem nézni, az egészen bizonyos.
Kinek ajánljuk?
- Aki mindig is szurkolt a Wachowski-testvéreknek.
- Aki szereti, ha minden dollár elköltése látszik a vásznon.
- Aki szerint nem minden gyermeteg, ami annak látszik.
Kinek nem?
- Aki már a Mátrix második részét se tudta megbocsájtani. Nem beszélve az utána készült Wachowski-filmekről.
- Aki az ilyen mozikat hívja parasztvakításnak.
- Aki szerint még egy mesében se repüljön egy lábbeli.
7/10
