...ami e film esetében: betyárbecsület, a bűnözők íratlan szabályainak rendszere. A forgatókönyvíró szerint: "...a törvényen kívül állók tízparancsolata, sőt, "százezerparancsolata"; mint nem árulkodni a rendőrségnek, hallgatni tudni, nem lenyúli, nem meglopni a barátot..." A film e szabályrendszer felborulása körül kibontakozó történet, amelyben a holló tövig vájja csőrét a másik szemébe.
Dris (Samuel Le Bihan) a börtönből szabadulva új életet akar kezdeni: visszatér békés családi fészekre áhítozó kedveséhez és munkát vállal egy zöldségkereskedésben. A férfi minden elszántsága ellenére fénytől bódult lepkeként tekint a világba, hiszen amíg ő a hűvösön ült, cimborái nagymenők lettek. Yanis (Samy Naceri), a banda mozgatórugója pedig mindent bevet, hogy cimboráját visszacsábítsa. Felidéződnek a régi sztorik, előkerül a régi szerető, s megcsillan az "utolsó" nagy balhé lehetősége... A banda szexbárt üzemeltető barátja és Dris könnyű pénzre áhítozó zöldfülű öccse hamarosan szembekerül a környék nagy hatalmú maffiafőnökével. A dolgok sima elintézésében bízó fiatal gengszetereknek azonban azzal kell szembesülniük, hogy a mostani már más, mint a régi csibészvilág. Túl sok az eszkimó, és a becsületkódex már semmit sem jelent...
A film fő vonala a már sokszor felvetett konfliktus: hősünk a becsületes, ám szerényebb életet vagy a bizonytalanabb jólétet választja? A Becsületkódex azonban nem akciójelenetekkel körített sablonos vívódástörténet, hanem a francia krimik és klasszikus gengszterfilmek legjobb hagyományaira épülő alkotás, és ha nem is haladja meg azokat, sikeresen túllép rajtuk. Nem csupán a gengszetvilág romantikával átitatott, kemény valóságot sugalló megjelenítése, hanem a globalizálódó, multikulturális Európa korképe, amely egy hiteles társadalmi drámán keresztül bontakozik ki. Képei és történései éppen ezért némely pillanatban oly elevennek tűnnek, mintha csak a szomszéd sarkon a szomszéd havert látnánk. Annak a mai harmincas generációnak a története ez a film, amely az ezredvégi versenyben csak ravaszsága és erőszakossága által tud(ott) érvényesülni. A keménynek látszó gengszeterek azonban valami megfoghatatlan eszményképet kergetnek, amelynek mélyén nem vagyon és csillogás, hanem család, szeretet és barátság utáni vágy rejtőzik. Ennek nyomán, bár nem vagyok mindenben jelentéseket és üzeneteket kutató, egy effélét mégis, nem nagy újdonság, (akár elcsépeltnek is nevezthető): szimpla békeüzenet más embertársaink felé. A rémisztő benne, hogy csupán a halál okozta katarzisban bomlik ki...
A remek szereplőgárdából, és jó szemmel válogatott statisztériából kiemelkedik Samy Naceri, aki mintha csak újra a Taxi-filmekben alakított nagydumás fickó bőrébe bújna; ám kiderül, hogy a színész a simlis és dörzsölt fickót nem csupán felületesen, hanem drámai mélységeiben is jól ismeri. És a stáblistán nem csupán egy Nacerivel találkozhatunk: a film forgatókönyvét a színész bátyja, Bibi írta, aki saját élményeit gyúrta egybe rajongott gengszterfilmjeinek világával.
Ha zárszóként meg akarom határozni Manuel Boursinhac alkotását, csak igen csavaros módon tehetem: Shakespeare-i hangulatú végzetdrámába oltott szociografikus gengszterfilm. És ezzel senkit sem akarok elriasztani - remekül működik!
