Tizenöt évvel az első rész után Ethan Hunt és különleges egysége ismét a rosszban sántikáló gonoszok nyomába ered, ám ezúttal minden eddiginél mostohább körülmények között.
Budapesti anziksz
A franchise negyedik darabja szívünknek kedves nyitó képsorokkal indul, hiszen a magyar parlamentet és Budapest egyéb impozáns épületeit láthatjuk madártávlatból. Aztán az idill hamar szertefoszlik, mert a pályaudvar mellett egy csinos bérgyilkos egy jóképű ügynököt likvidál. A következő jelenetben már egy orosz börtönben vagyunk, vagyis Ethan Hunt (Tom Cruise) van ott, de nem sokáig, mert dörzsölt cimborák fondorlatos módon kiszabadítják. Ezután egy kicsit maszatolnak a Kremlben, de akad valaki, aki még őket is megtréfálja: Kurt Hendricks (Michael Nyqvist), a Kobalt néven ismert svéd úgy intézi, hogy egy orosz-amerikai háború szélére sodorja a világot. Ethan Hunttól és teamjétől, az IMF-től (nem, ez nem a mostanság sokat emlegetett Nemzetközi Valutaalap, hanem az Impossible Mission Force) pedig elhatárolódik az Egyesült Államok vezetése, vagyis beindul a Fantom Protokoll. Ha ez lenne nem elég, még az orosz rendőrség is őket üldözi, miközben Hunték azt próbálják megakadályozni, hogy Hendricks atomháborút robbantson ki. Mi volna lehetetlen küldetés, ha nem ez? Persze Ethant és embereit nem olyan fából faragták, hogy meghátráljanak.
Az animációban edzett férfi
A rendező, Brad Bird eddig nem igazán foglalatoskodott akciófilmekben való közreműködéssel, nevéhez csupán három egész estés mű rendezése köthető, melyek mindegyike animációs film (Szuper haver, A hihetetlen család, L'ecsó). Ezeket viszont tagadhatatlanul jól megoldotta (utóbbi kettőért Oscar-díjat kapott, IMDb: 7,9/8,0/8,1 pont), és Ethan Hunt kalandjainak negyedik részébe se tört bele a bicskája: az animációs filmek pörgését, humorát átültette ide is. A humorfaktor felelőse elsősorban az angol színész, Simon Pegg (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Paul), és bár a poénkodás kicsit döcögősen indul, később a zökkenők elsimulnak.
Tom és a többiek
[img id=333629 instance=1 align=left img]A film arca persze ismét Tom Cruise, aki így az ötvenedik év küszöbén is elismerésre méltó formában van, és könnyedén elhisszük neki, hogy a világ legmagasabb épületét is lényegében puszta kézzel megmássza (nehezen megbocsátható frizuráját pedig betudjuk annak, hogy épp most szabadult a sittről). Igaz, színészi eszköztára továbbra sem bővült, de hát ő már csak ilyen. Aki szereti, így szereti.
A legizgalmasabb részek egyébként éppen azok, amikor egy-egy szereplő a mélység fölött egyensúlyoz, vagy más hajmeresztő tettet hajt végre, noha a dinamikus, látványos akciójelenetek sem hiányoznak. Ami a többi szereplőt illeti, Luther (Ving Rhames) ezúttal csak egy rövid jelenetben tűnik fel, Hunt az aktuális küldetéshez új társakat kapott (Paula Patton, Jeremy Renner – mindketten előnyére váltak a filmnek), a főgonoszt pedig a svéd Michael Nyqvist alakítja, bár hangsúlyosabb jelenetek híján erre sajnálatosan kevés lehetősége van. Úgy látszik, hiába volt pozitív hős a Millenium-trilógiában, Hollywood más szemmel nézi, hiszen már az Elhurcolva című filmben is népszerűtlen szerepet osztottak rá.
Habár az orosz-amerikai ellentét, az atomháború fenyegető veszélye, és a világ elpusztítására készülő őrült sztorija többszörösen lerágott csont, ezúttal mégis jól fogyasztható, szórakoztató koktél készült a már számtalanszor látott panelekből.
Kinek ajánljuk?
- A némi humorral fűszerezett látványos akciók rajongóinak.
- A változatos (köztük magyar) helyszínek kedvelőinek.
- Tom Cruise immár harminc esztendős pályája előtt tisztelgőknek.
Kinek nem?
- A sorozat azon rajongóinak, akiknek Luther a kedvence.
- Akik nehezen követik a kavarásokat, hogy ki kivel van, miért és mit akar.
- Akik akciófilmekben is igénylik a szerelmi szálat.
7/10
